Szánd meg sorsomot
végezd kínomot!
Eggy parányi salygatással
eggy érzékeny kéz nyomással,
enyhitsd olthatatlan lángomot.
Érted hervadok
érted fonnyadok!
Fénnye nélkűl szép szemednek,
bájja nélkűl hű szivednek
mint aʼ szomjú rosa el halok.
Nem találsz te hűbb szeretetet,
nem enyimnél hűbb tiszteletet.
Érted csüggök,
tőlled függök.
Ah ne hadd el veszni hűvedet.
Mi hasznod ha szenvedek,
hűs siromba süllyedek?
Ah! eszedbűl,
jó szivedbűl
el nem tűnhetek.
Aʼ föld nem ront engemet,
szét bontván hűltt testemet.
Siránkozni,
sohajtozni
várd el lelkemet.
Bár akkor mély bánatod,
* bánadot [em.]
ne vallya bús szózatod,
hogy én voltam,
még fenn voltam,
leg hűbb pásztorod.