Dámon.
Egy tsókodért legeltetem
Eʼ balsamillatok között,
Szerelmes Dorka! nyájadot.
ʼS te addig aʼ tserfák alatt,
Virágot szedve, andalogsz,
ʼS az édes Ámorʼ kínnyait
Zokogva énekelgetvén,
Magányos fűzesek között
Az árva Dámont elhagyod.
Dóris.
Aʼ friss ligetnek tölgyei,
Flórának legszebb szálai,
Aʼ legszerelmesb énekek
Nem illetik meg szívemet,
Ha Dámon tőllem messze van.