Estvéli Szelletek! tsendesben zúgjatok;
Ne énekellyetek Madarkák!
Kis Tsermelyek! tompább morgással follyatok,
Hogy Thirzist fel ne ébresszétek.
Altasd el őtet, képzelésnek Istene!
Altasd el édes Álmaiddal;
ʼS ha majd aʼ méllyebb szunnyadásig elmerűl,
Tedd tsendes kézzel nyíltt ölembe.
Itt ő, ha ébren van, legsúlyosb gondgyait,
Magával eggyütt, elfelejti.
Laurának bár ha képzeltt ápolási köztt
Alvása is legédesb lészen.