A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ezen holnap tizenharmadik napján hozzám botsajtani meltoztatott szomoru Invitatoria Levelét a Tekintetes Urnak szegeny Istenben boldogúlt nehai Tekintetes Nagy Aszszony utólso tisztessegtetelére valamint alázatos tisztelettel, ugy ki nem mondhatom melly nagy megszomorodassal és egész confundalodassal vettűk, kivált hogy nemelly tsak nem regiben is értett jó jelekből egeszlen olly reménséget tsináltunk magunknak, hogy Isten eletenek megtartasaval s’ egésségenek viszsza hozásaval meg fog minket is vigasztalni.

Annál kőnnyebben elgondolhattyuk, hogy ezen szomorú eset a T[ekin]t[e]tes Urra s’ egész Uri házára melly nagy gyászt és elfelejthetetlen keserűseget hozott s’ meg valjuk, hogy mi magunk is egeszszen megkeseredve és nem kevesbe confundalodva lévén, mintha mind Ketten Edes Anyankat vesztettűk volna el, leg kissebb vigasztalasara is az Tekintetes Urnak elegtelenek vagyunk, és tsupan a leg nagyobb szanakodassal és leg tisztabb szivből condolealunk a T[ekin]t[e]tes Urnak s’ Uri hozzátartozóinak és a Kegyelmes Istent kerjűk, hogy a T[ekin]t[e]tes Urat s’ Uri hozzá tartozóit maga kegyelme által vigasztalja s’ erősittse ezen nagy és szomoru probanak kiallasara s’ tőbb veletlen esetektől őrizze és oltalmazza.

Ha kőrnyűl álló dolgaim meg fogják engedni, avagy tsak magam is, mivel mind kettonknek lehetetlen utolsó tisztesseget tenni a szegény Istenben kimúlt Jó Leleknek, szoros kőtelességemnek fogom esmerni. Addig is Kedves Felesegem a T[ekin]t[e]tes Urat s’ velem edgyutt egesz Uri hazát a T[ekin]t[e]tes Urnak a Kegyelmes Isten oltalmaba ajanlván, alazatossan tiszteli, én pedig Uri gratiájába ajanlott maradok

1779.