I. A menürendszer
A jelen elektronikus kiadásban a szövegkorpusz összes
szövegforrása szerepel
kritikai és
olvasó szöveggel egyaránt.
Az egyes szövegekhez való eljutás a menüben definiált belépési profilokon keresztül, illetve kereséssel lehetséges.
A belépési profilok böngészési opciók, vagyis a kiadásnak nincs rögzített struktúrája, a felhasználó maga dönt, hogy milyen rendezésben
kívánja megtekinteni a szövegkorpuszt, milyen elérési utat választ az egyes szövegekhez.
1. Levélírók, Címzettek, Levélváltások
A levél alapadatait a levél írójának és címzettjének megnevezése jelenti, ezek szerepelnek a mai névalakokkal megadott címsorban.
Az első két belépési profil az ezek szerinti böngészés lehetőségét kínálja. A Levélírók és a Címzettek menüpontban egyaránt három
további választási lehetőség van: az azonosítható nevek betűrend szerint böngészhetőek, külön listában szerepelnek a bizonytalanul azonosítható,
illetve a nem azonosítható levélírók, illetve címzettek. A Levélváltások a levelező kapcsolatok olvasását biztosítják, ezek akkor listázódnak,
ha mindkét féltől van egynél több levél. A böngészés elsőrendűen a levélírók betűrend szerinti listája alapján történik. Ha a kiválasztott levélírónak
több páros kapcsolata van, azok ugyancsak betűrend szerint listázódnak, az egyes levélváltásokhoz tartozó levelek pedig időrendben.
2. Kronológia, Keltezés helye, Térkép
A levél alapadatai közé tartozik keltezési helye és ideje, ezek ugyancsak a címsor részei, a levélíró és a címzett megnevezését követően.
A Kronológia menüpont választásakor megjelennek az adott szövegkorpuszban található levelek dátumai, az év/hó/nap megjelölése opcionális,
a jelölés után listázódnak a dátumhoz tartozó levelek. Alapértelmezésben a Nem keltezhető levelek kivételével minden levél listázódik,
noha a keltezés pontossága és bizonyosságfoka eltérő lehet. A Pontosan keltezhető levelek azok, melyeknek legalább a keletkezési éve
pontosan és bizonyossággal megadható (ha hónap és nap is van a dátumban, akkor azok is). A Közelítő pontossággal keltezhető leveleket
időintervallumban helyezhetjük el (ʼ-tól -igʼ keltezés, az adott dátumelemek közötti kötőjellel jelölve); ha az évszámok különbözőek, a
levél mindkét évszámnál listázódik. A Hozzávetőleges pontossággal keltezhető levelek datálása egy adott időponthoz viszonyítva lehetséges csupán
(ʼelőttʼ, ʼutánʼ, ʼkörülʼ típusú keltezés); a levél csak a megadott évszámnál listázódik. A Bizonytalanul keltezhető levelek dátumának valamely
eleme nem határozható meg minden kétségen kívül (ezt az adott dátumelemhez illesztett kérdőjel jelöli). Ezek az opciók egyenként is választhatóak,
vagyis külön-külön is listázhatóak a Közelítő pontossággal keltezhető, a Hozzávetőleges pontossággal keltezhető és a Bizonytalanul keltezhető levelek.
A Keltezés helye menüpont választásakor megjelennek betűrendben a szövegkorpuszban található keltezési helyek. A Szerzők szerint és az Időrend szerint
előválasztó almenüpontok azt határozzák meg, hogy a betűrendes listából kiválasztott helynévhez tartozó levelek szerzők szerinti bontásban s azon belül időrendben,
vagy egységes időrendben jelenjenek meg.
A Térkép menüpont egyrészt a helynevek vizualizációját nyújtja, másrészt lehetőséget biztosít a levélíró és/vagy évszám szerint meghatározott
keltezési helynevek leválogatására és az adott helynevekhez tartozó levelek térképről való közvetlen elérésére. A térkép alapértelmezésben nem tartalmaz
történeti-földrajzi-közigazgatási információkat, de opcionálisan lehetőség van a mai országhatároknak és nagyobb városoknak az alaptérképen való megjelenítésére,
továbbá 18–19. századi térképek háttérként való használatára.
3. Keresés
Az Összetett keresés a belépési profilok böngészési lehetőségeit együtt alkalmazó leválogatási opció, a felhasználó saját szempontjai szerint.
A Teljes szövegű keresés az adatbázis egészében való keresésre ad lehetőséget, a felhasználó által választott szavak, szókapcsolatok szerint, a
találatok szövegkörnyezetükkel listázódnak ki, ahonnan az adott szövegforrás közvetlenül elérhető.
II. A navigátorok
1. Szövegforrás-navigátor
A szövegforrás-navigátor hálózati csomópont, mely kapcsolótáblaként is funkcionál.
Minden szövegforráshoz tartozik egy szövegforrás-navigátor,
melyben táblázatos formában megtalálhatóak a forrásra vonatkozó legfontosabb adatok és a hozzá kapcsolódó magyarázatokhoz vezető linkek.
első oszlop
Ebben az oszlopban az adott szövegforrásnak a
szövegidentitáshoz tartozó további
forrásokkal való viszonyarendszere rajzolódik ki. Az itt alkalmazott fogalmak a következők:
szövegforrás
A jelen kiadás alapegysége a szövegforrás, mely egy fizikai léttel bíró (kéziratos vagy nyomtatott) dokumentum. Ha egy szövegforrás
több szövegállapotot őrzött meg, azok külön-külön sorban jelennek meg.
társszövegforrás
A szövegforrások összevetése során egyező vagy nagyon hasonló szövegállapotúnak minősített szövegforrások a társzövegforrások, melyek együttesen az alakulástörténet
egy fázisát jelentik.
szövegváltozat
A szövegforrások összevetése során különböző szövegállapotúnak minősített szövegforrások szövegváltozatokat képeznek, melyek az alakulástörténet
két vagy több fázisát jelentik, attól függően, hogy hány egymástól eltérő szövegállapot különíthető el.
összetartozó szövegforrások
Az összetartozó szövegforrások olyan szövegforrások, melyek külön-külön csak egy adott szöveg egy-egy részét tartalmazzák, így ezek
összeillesztésével biztosítjuk a teljes szöveg közölhetőségét. Két esetben alkalmazzuk: a) ha egy eredetileg egységes kézirat az idők során részekre bomolván
jelenleg külön-külön kézirattári jelzeten található, ezáltal történik meg újbóli összeillesztésük, vagyis az eredeti állapot helyreállítása; b) ha egy adott szöveg csak
eredetileg is különböző, de töredékes kéziratokban áll rendelkezésünkre, akkor önálló forrás voltuk megtartása mellett egymáshoz kapcsoljuk őket, hogy a teljes szöveget
legalább montázs jelleggel közölhessük.
kapcsolódó szövegforrás
A szövegidentitáshoz nem szövegszerű egyezések által kötődő szövegforrásokat kapcsolódó szövegforrásoknak nevezzük,
ezek nem részei a genetikus szövegnek sem.
A kapcsolódó szövegforrások sokfélék lehetnek, idetartoznak a művázlatok, egy adott mű verses és prózai kidolgozásai, különböző paratextuális elemek,
pl. előbeszédek, jegyzetek önálló kéziratos szövegforrásai, leveleknél a válasz–viszontválasz kapcsolat, különféle tartalmilag kötődő dokumentumok.
második oszlop
Az oszlop első sora az adott forrás címét, második sora önálló forrás esetén a pontos jelzetet vagy könyvészeti adatokat, nem önálló forrás esetén a
szövegforráscsoport vagy kéziratcsomó megnevezését és az adott forrás azon belüli helyét adja meg.
harmadik oszlop
Itt találhatóak a források típusára (nyomtatott vagy kéziratos és ezek altípusai, ahogy a vonatkozó belépési profil nómenklatúrájában szerepel),
jellegére (önálló, csoportos, kéziratcsomó része) és keletkezési idejére vonatkozó alapadatok.
negyedik oszlop
Itt lehet váltani a kritikai és az olvasószöveg, valamint a genetikus szöveg között, s innen érhetőek el a forráshoz tartozó szöveges magyarázó jegyzetek is,
úgymint a keletkezéstörténet és az alakulástörténet. Az alakulástörténet az egy szövegidentitáshoz (és a genetikus szöveghez) tartozó szöveges jegyzet,
amely feltárja az összes szövegforrás keletkezési körülményeit és meghatározza időrendjüket. Mikor egyetlen szövegforrás alkot egy szövegidentitást
(vagy bármely más okból egy szövegforrás keletkezését önmagában kell leírni), keletkezéstörténeti jegyzet foglalja össze a szükséges információkat.
További opciók is lehetnek, úgymint fordítások esetén az eredeti mű adatai vagy különféle kapcsolatok jelzése.
2. További navigátortípusok
forráscsoport-navigátor
A szövegforrás-csoportokhoz tartozó navigátor szerkezetében és funkciójában a
szövegforrás-navigátorhoz hasonló, de sem társszövegforrásokat, sem szövegváltozatokat nem tartalmaz.
szövegmező-navigátor
Az egyes források olvasószövegeiben elkülönített szövegforrásrészek szövegmező-kapcsolóval
vannak ellátva, melyek a szövegmező-navigátort aktiválják. E navigátor legfőbb funkciója, hogy általa leválogatható annak a szövegmezőnek az összes eleme, amelyhez a kérdéses
szövegforrásrész is tartozik. Ugyancsak innen indíthatóak olyan keresések, melyek a kiadás egészéből kigyűjtik az adott szempontok (életrajzi és történeti kronológia, események)
szerint egymáshoz rendelt szövegmezőket, továbbá az egyes szövegmezőkhöz kapcsolódó magyarázatokat.
szövegidentiás-navigátor
Ez abban különbözik a szövegforrás-navigátortól, hogy nem jelöl ki viszonyítási pontot, amelyhez képest a
többi forrás társszövegforrásnak vagy szövegváltozatnak minősül, hanem a források viszonyait egymáshoz képest mellérendelten ábrázolja.
A források sorrendjét a táblázatban a megállapított alakulástörténeti folyamat, az időrend határozza meg.
A jelen kiadás alapegysége a szövegforrás, mely egy fizikai léttel bíró (kéziratos vagy nyomtatott) dokumentum.
A kritikai szöveg az alapjául szolgáló szövegforrás betűhű átírását és szövegkritikai feldolgozását jelenti önálló szövegben,
a szerzői javítások regisztrálásán túl beleépítve a sajtó alá rendező által szükségesnek ítélt emendálások jelzését is.
Az olvasószöveg egy szövegforrás megállapított, emendált szövegét jelenti, s így a kritikai szövegen alapul.
Ez a megtisztított, olvashatóvá tett szöveg, mely szövegkritikai jegyzetet nem tartalmaz, a sajtó alá rendező magyarázó jegyzeteit foglalja magában.
Minden szövegforrás megőriz egy vagy több szövegállapotot, annak megfelelően, hogy hány lejegyzési fázisban formálódott.
Több különböző, de egymással szövegszerűen összefüggő szövegforrás szövegállapotai összevethetőek, s ennek során egyezőnek vagy különbözőnek minősülnek.
A szövegforrások összevetése során különböző szövegállapotúnak minősített szövegforrások szövegváltozatokat képeznek, melyek az alakulástörténet két
vagy több fázisát jelentik, attól függően, hogy hány egymástól eltérő szövegállapot különíthető el.
A szövegváltozatok együttese jelenti a szövegidentitást, azt a virtuális egységet, amely a különböző változatokban megnyilatkozik minden lényegi eltérés ellenére is.
A szövegváltozatok együttese jelenti a szövegidentitást, azt a virtuális egységet, amely a különböző változatokban megnyilatkozik minden lényegi eltérés ellenére is.
A szövegváltozatok együttese jelenti a szövegidentitást, azt a virtuális egységet, amely a különböző változatokban megnyilatkozik minden lényegi eltérés ellenére is.
A genetikus szöveg a szövegidentitást képező források kritikai szövegeinek összevető olvasására kínál lehetőséget, generált táblázatos formában egymás mellé
rendezve azokat, megjelenítve így a szövegidentitás alakulási folyamatát.
A genetikus szöveg a szövegidentitást képező források kritikai szövegeinek összevető olvasására kínál lehetőséget, generált táblázatos formában egymás mellé rendezve azokat,
megjelenítve így a szövegidentitás alakulási folyamatát.
A több önálló szövegforrásból álló egység a szövegforrás-csoport, amely esetében a szerzői kompozíciós szándék vagy a forrás fizikai adottsága a csoportképző elem
(szemben a szövegidentitással, ahol a szövegforrások közötti genetikus természetű kapcsolat). Egy szövegforráscsoport nem feltétlenül azonos a benne található szövegforrások
puszta összegével, kötetek, ciklusok esetében paratextuális elemeket is tartalmazhatnak, melyek csak az adott forráscsoportban lelhetőek fel.
Egy adott szövegforrás tagolásával jönnek létre a szövegforrásrészek, egy szövegforrás-rész tehát egy szövegforráson belüli egy szövegegység. A szövegforrás-részek
a kritikai szövegben a szövegszerű kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és szövegszekvenciákhoz kapcsolódnak, az olvasószövegben tartalmi kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és
szövegmezőkhöz kapcsolódnak (épp ezért a szövegforrás-részek határai nem feltétlenül esnek egybe a kritikai és az olvasói szövegben).
Egy adott szövegforrás tagolásával jönnek létre a szövegforrásrészek, egy szövegforrás-rész tehát egy szövegforráson belüli egy szövegegység. A szövegforrás-részek a
kritikai szövegben a szövegszerű kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és szövegszekvenciákhoz kapcsolódnak, az olvasószövegben tartalmi kapcsolatok
alapján jelöltetnek ki és szövegmezőkhöz kapcsolódnak (épp ezért a szövegforrás-részek határai nem feltétlenül esnek egybe a kritikai és az olvasói szövegben).
Egy szövegidentitás kritikai szövegeinek egymással szövegszerű kapcsolatban lévő szövegforrás-részei szövegszekvenciát alkotnak (miként a teljes szövegforrások genetikus szöveget).
A szövegszekvencia a szövegek összevetésének, a szövegalakulás feltárásának eszköze (elsősorban hosszú szövegek esetében), így a kritikai szövegekhez kapcsolódik,
azok által jeleníthető meg, a szövegben elhelyezett szövegszekvencia-kapcsolóval.
A különböző olvasói szövegek egymással tartalmi kapcsolatban lévő szövegforrás-részei és akár önálló szövegforrások is szövegmezőt alkotnak. A szövegmezőt
tehát tartalmi elemek képezik meg, az értelmezés eszköze, épp ezért az olvasószövegekhez kötődik.
Az autorizált másolat olyan szövegforrás vagy szövegforrás-csoport, amely létrehozásának eredeti célját követően Kazinczy birtokába került,
aki megőrizte, használatba vette azt, saját kezű bejegyzésekkel dokumentálva mindezt. Ezen (eredetileg gyakran felhasználói) másolatok ily módon az autográf státusával
ruházódtak fel a szövegforrás hitelességét illetően, ami persze azt nem jelenti, hogy szövegállapotuk is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.)
teljes mértékben hiteles lenne, lehetne.
Az archiválási másolat olyan szövegforrás vagy szövegforrás-csoport, amely bizonyíthatóan azzal a céllal jött létre, hogy megőrizze Kazinczy valamely
eredeti szövegét. E célzat akkor tekinthető bizonyítottnak, ha a szövegforrás vagy szövegforrás-csoport explicite megjelöli Kazinczy nevét szerzőként,
lehetőleg utalva a keletkezés idejére, körülményeire, s csoportos szövegforrás esetén csak Kazinczyhoz kötött szövegeket tartalmaz, továbbá a szövegforrástól
független filológiai adat is hitelesíti. Ez persze azt nem jelenti, hogy szövegállapotuk is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.) teljes
mértékben hiteles lenne, lehetne.
A felhasználói másolat az autorizált, illetve az archiválási másolattól eltérően eredendően nem szolgál az életmű továbbalakításának terepéül,
illetve megőrzésének eszközéül, a másoló pusztán a saját szándékainak megfelelően, a maga céljaira készítette azt. Hitelesnek csak abban az esetben tarthatjuk,
ha azt a szövegforrástól független filológiai adat is igazolja. Ez persze azt nem jelenti, hogy szövegállapota is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.)
teljes mértékben hiteles lenne, lehetne.
Bizonyító erejű filológiai adatnak tekintjük (a másolat léte mellett, azon kívül), 1. ha Kazinczy valamely autográf műcímjegyzékén szerepel az adott szöveg címe,
s az azonosítás teljesen egyértelmű; 2. ha nem autográf, de egyébként bizonyítottan és bizonyíthatóan hiteles címjegyzékek tartalmazzák; 3. ha szövegszerű megfelelések/egyezések
vannak más, kétségtelen hitelességű Kazinczy szöveggel vagy szövegváltozattal; 4. ha egyéb dokumentum (pl. levél, jegyzőkönyv, emlékezés) egyértelmű utalása alapján azonosítható
valamely szövegforrás Kazinczy műveként.
A belépési profilok a menürendszerben kínált olvasási opciók, segítségükkel a felhasználó maga dönt, hogy milyen rendezésben kívánja megtekinteni az életművet,
milyen elérési utat választ az egyes szövegekhez.
Hálózati csomópont, mely kapcsolótáblaként is funkcionál. Négy típusa van, attól függően, mihez tartozik, mit jelenít meg a kiadás hálózatos szerkezetében:
szövegforrás-, szövegforráscsoport-, szövegmező-, szövegidentitás-navigátor.