HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Fáy István – Szentpéteri Katalinnak
Réde, 1760. november 20.
Kiváltkepen valo Nagj jo
Aszsz[onyomna]k az Aszsz[onyna]k.
Ajánlom aláza[to]s szolg[á]l[ato]m[a]t. Daniel fiamnak haza érkezéssével őrőmmel értettűk szerencses meg érkezését az Assz[onyna]k, mellyhez kepest kivantúnk az Assz[onyna]k aláz[ato]s Levelemmel udvarlani, kivanvan egjszersmind Uri házával az Ur I[ste]n tartsa viragzo, friss jo egésségb[en] az Asszonyt, Felesegem nem tudott egjébbel errűl a’ sovány főldrűl kedveskedni hanem valami egj kosár kőrtvélykével, a’ mi van, mind rakásra irik, nem állandó, valamelly fejir ruhát hozott el magájé helyett a fiam az által vetőjéb[en], valamint vólt az szerint viszsza kűldőtte a’ Feleségem, a’ fiamtúl értem, hogj a’ melly juhokat M[é]l[tósá]gos Baró Korda Ur ő N[agysá]ga számára ki hanyattam Kossut Ur[am] elött, talám egj kőzzűlök el veszett, mellyet szivessen bánok, és bár mást hozatott vólna ő k[egye]lme helyette, a’ ju jó, de talám a’ vetések kőzőtt a’ midőn hajtották, meg zabáltatták, nyavalyája igen hamar meg esik, az I[ste]n tudgja oka nem vagjok, ollyan csekéllyseggel becsűlletemet meg sérteni őrőmest nem akarnám, recomendalom gra[ti]ajáb[an] az Assz[onyna]k dolgomat azon M[é]ltósag előtt, ha szemben leszen az Asszony, Dőmsődy Ur[am] szinte itt van nállam azon Horti adóssaga végett, a’ Laczi borajit meg tekintettem vélle, ha méltóztatik az Asszony a’ Pűstyényi korcsmára el vitetni irhatom az Assz[onyna]k a’ Tavalyiaknal nem alább valók, ha csak nem jobbak, parancsolattyát el várjuk az Assz[onyna]k irántok.
A fiamhoz való kűlőnos Atyafiságos jó akarattyát aláz[ato]san köszönöm az Assz[onyna]k, fogjatkozássairúl aláz[atos]an követem,*
A szó „köszönöm”-ből átjavítva
mint iffjú[na]k méltóztassék az Assz[ony] meg engedni. Ezzel magam[a]t meg tapasztalt Atyafiságos jóakaratib[an] ajánlom Feleseg[em] velem egjűtt alaz[ato]s devo[ti]oval tiszteli, kedves Öcsém Urammal I[ste]ntül állandó friss jo egésséget kívánt Mar.[adok]
Kivaltképen való Nagj jó Assz[onyomna]k
az Assz[onyna]k
aláz[ato]s szolg.[ája]
N[agy]Réde. 20. 9br[is]1760
Fáy István m[anu] p[ro]p[ria]

P.S. Még az Ur gondolom haza nem érkezett, 27.dik leszen a’ Rédei T[e]r[mi]nusunk, aláza[to]ssan instállom az Asszonyt, ne feletkezzen az Ur rúllunk, az Ur nélkűl semmire sem megjűnk, már kőzel van, egj hét, itt Rédén nállunk létib[en] magamis instáltam az Urat.