Kiváltképen való Nagj jó Aszszonyom[na]k az Aszsz[onyomna]k Hugom[na]k
Ajánlom aláza[to]s szolg[ála]t[o]m[a]t. Múlt héten Kovácsib[an] való létemmel Ludánybanis meg fordúltam, Dőmsődy szintén akkor dézmált meg, magamtúl tudakozódtam holmirűl, a’ menyire aperiálta magát mig az Aszszonnyal szemb[en] lehetnék is kivántam alázatossan tudósítani, a’ mint veszem eszre meg maradó szándéka nem igen lehet mivel sok hibáját számlálván elől, az egj antagonistája Sigmond Pál, minden szándékáb[an] keresztűl allani mongja, másik a’ Conventióját kevesli, harmadik a’ Processusának semmi sikerét nem láthattya, noha minden szolgálattya jutalmának a’ czéllya vólna jelentette ezen felyűl aztis, hogy Lázár Ur[am] keményen bánik vélle, az Urakra pedig semmi panaszát nem jelentette leg kissebbenis, mind ezek ollyak hogj orvosolhatók lehetnek, kivált ha az Urat, vagj az Aszszonyt az Ur Isten fel viszi, ha lehetne csak négj őt Esztendeigis meg kellene tartani, tudom hogj hasznára lenne az Urak[na]k, a’ mint láttam mostis micsoda rendb[en] kezte venni, és tovább lévén, annál nagjobb hasznára lenne, az Aszszonyék[na]k, én ugjan tellyes tehetségemmel vólnék rajta, ezt pedig nem gonosz végre kivántam az Aszsz[onyna]k értésére adnom, hanem hogj tudhassa az Aszszony mib[en] vagjon igjekezeti. Ezzel mag[a]m[a]t ajánlom meg tapasztalt igaz Atyafiságáb[an], Feleség[em] az Aszszonyt, velem edgjütt az Urat aláza[to]ssan kőszőnti, Ist[ent]űl allando friss jó egésseget a’ kis Gedeonkának kívánt Ma[ra]d[ok]
Kivaltképen való nagj jó Aszsz[onyomna]k
az Aszszony[na]k
aláz[ato]s szolg[ája
N[agy]Réde 22. Aug. 1755.
Fáy István m[anu] p[ro]p[ria]
Boríték: à Madame Madame Catharinae’ de’ Rádaÿ née de Szentpeteri Tress. humblemet present.
à Peczel
Feleség[em] egjébbel nem tudott kedveskedni, hanem valami sovány Rédei körtvéllyel.