Az Urfi levelében Postscripta formán tenni méltóztatott Uri rendelése szerént a Te[kin]t[e]tes Aszszonynak, én mind a náddal kőtőtt 12
*a szám utólag beszúrva, beszorítva a két szó közé
székeket, mind a Kanapét mind a kartyázó Asztalkat meg fogom szerzeni minden hiba nélkűl, megkészittetem az egy két emberre s’ egy edgy emberre való Agyakat is hova hamarább lehet, hogy még az Innepekig Posonba Dunán lekűdhessem, leg alább az előtt mig Isten a T[ekintetes]. Urakat oda vinné. Hanem az Urfi Principalisával nagyobb baj lészen, minthogy, amint már minapi levelemben megirtam azon Principalisbol semmi sem lészen, akiről a tudva lévő Ur igeretett tett; nem azon Ur hibajabol, ki elég szorgalmatos vólt, de masébol, ki e dologban akadályt tett. Ha ugyan ennékem két Principalisom találna akadni, mint biztatásom vólt, edgyiket az Urfinak egész őrőmmel oda engedem; sőt kűlőmben is azon igyekezni fogok, hogy az Urak[na]k valami Jó szállást szerezhessűnk. Eppen holnap szándekozom, ha Isten valami akadályt nem vét előmben, Posonban, tsúpán a szállás dolga végett, és a jővő Keddi Postán bővebben tudhatok irni az Urfinak ezen dologról: most a siető Posta nem engedte hogy kűlőnőssen irhatnék. Az Ur Szeremlyei Uram commissiojara is gondom lészen, kit az T[ekintetes]. Aszszonnyal edgyűtt tisztelek alázatossan. Az Ur Csernel László Uram éppen itt vagyon a tudva lévő Instantia végett, már folyamatban vettűk. A Te[kin]t[e]tes Urat az Urfival edgyűtt alazatossan tisztelem, s’ meg tapasztalt Uri kegyességében alázatossan ajánlott maradok
Béts. 1. Junii 1764.
P.S. Az Urat Fáy László Uramat a T[ekintetes]. Aszszonnyal edgyűtt alázatossan tisztelem. Kőzelebb a Dilisanszon kűldőtt levelét 650. az az hat száz őtven forintokkal edgyűtt hiba nélkül vettem, mellyet mig bővebben tudosithatnám is az Urat eránta előre meg jelenteni kivántam. A szorgos Posta kűlőnős levéllel ez uttal szolgalnom az Urnak nem engedett.