Vettem-vala ez-előtt egy kevéssel a’ Nagyságod nekem küldeni méltóztatott betses és tudós levelét, mellyet nagy gyönyörüséggel olvastam. Addig hányjuk vetjük a’ Daedalus Templomát, hogy talám utóljára közelebb-jutunk hozzá. Ennek-előtte küldött levelemben igyekeztem-vala menteni annak az Historiátskának Auctorát a’ Virgilius’, Ovidius’ és Horatius’ példájával, mert a’ poéták a’ Chronologiára keveset hajtván, azon vagynak inkább hogy az olvasót gyöngyörködtessék. És a’mint Ovidius mondja Amores Liber III: Elegia XII. Exit in immensum secunda licentia vatum, Obligat historica nec sua verba fide. Most már másképen kivánom régi opiniómat oltalmazni. Mert mivel Nagyságod igy argumentál: hogy a’ Daedalus Temploma auctora a’ Mythologiában ollyan nagyott vétett, Gyöngyösi pedig ollyan tudós a’ Mythológiában, tehát nem irhatta Gyöngyösi azt az Historiát; én most azt igyekezem meg-mutatni, hogy Gyöngyösi nem vólt nagy Criticus és Chronologus, és egyéb munkáiban-is ejtett hasonló vétkeket, és azért nem lehet tagadni hogy a’ Daedalus Templomát ő irta, illyen okonn, hogy abban oly nagy hiba van a’ Mythologiára nézve. Hogy pedig Gyöngyösi más munkáiban-is, a’mellyek bizonyosonn övéi, illyen nagy hibákot ejtett, azt illyen példákkal erősitem-meg:
I. A’ Phoenixben vagy Kemény Jánosban az harmadik Könyvnek első részében p. m. 137. igy ir: Az elmés régiség Jupiter’ fejének tartotta Bellónát azért szülöttének, Hogy nem dagályabul akárki szivének, De az okos főtül az hadak lennének. Itt azért azt irja hogy Bellóna a’ Jupiter’ fejéből született a’ régiek-szerént. Holott senki a’ régiek közüll azt nem tartotta. Mert a’ régiség Minervát nem pedig Bellónát tartotta hogy a’ Jupiter’ fejéből született, a’mint tsak Lucianusból (in Dialogis Deor.) eléggé meg-tetszik. Ezt a’ gyermekek-is tudják. Ez azért ollyan nagy vétek a’ Mythologia-ellen, hogy sokkal méltóbb az feddésre, mint az, a’mikor Ariadné ugy kiván jót Theseusnak mint Lucina Apolloniusnak. Lehetne talám ugy gondolkodni, hogy a’ Bellona hellyett Minervát irta Gyöngyösi. De egyik az, hogy minden Editiókban Bellona vagyon; másik pedig az, hogy a’ Metria inkább illik Bellonára mint Minervára, noha Minerva is az hadakozásnak Isten Aszszonya vólna.
2. Második hibájának a Mythologiában találom azt, hogy azt irja a’ Charicliának hetedik részében p.m. Aegyptusban talám a holtak is élnek, És a’miként Acson halálból meg-térnek. Ugy tartja azért, hogy Acson a’ János apja az halálból fel-támadott. A’mely nem ugy van. Mert Medea Acsont tsak vénből tette ifjuvá, nem pedig az halálból támasztotta fel. Ovidius Metamorphoses Liber 7. IX: 160 sqq.
3. Mikor pedig az Historiához szóll Gyöngyösi, többnyire mindenkor hibázik. Mint mikor igy ir a’ Phoenixnek első Könyvének ötödik részében; Az Anna gyürüjéről, p. m. 40. Pompejus ujjai fénylhettek ilyenekkel, Mikor Cleopatra tartotta gyöngyökkel. Már pedig nem Pompejussal, hanem Antoniussal barátkozott Cleopatra, és Antoniussal vólt vatsorán mikor a’ gyöngyöt meg-itta; a’mint maga Gyöngyösi-is másutt meg-vallja midőn Philomela historiájában ezt irja: Cleopatra ha vólt akkor oly ékesen, Mikor Antoniust fogadta kedvesen. Ez is azért menthetetlen hiba.
4. Hasonloképen a’ Phoenixnek Második könyvének harmadik részében, a’ nagy Ottó Tsászárról azt mondja, hogy nem tsüggedett-el, noha Tsászárságából le-tétetett. Én négy Ottó Tszászárt tudok az Historiákból, az három első nem tétetett le az Tsászárságból, hanem az negyediket a’ Pápa le-tette, de erröl nem lehet mondani, hogy nem tsüggedett-el azért elméjében, holott azon való bujában meg-is hólt. És igy nagy hibát ejtett Gyöngyösi it is az Historia ellen.
5. Hát még a naturalis historiában mely sokat hibázik Gyöngyösi? Ugyan ezen Phoenixben p. 79. a’ gerlitzének veres lábat és ajakat tulajdonit. Nem tudom Gömör vármegyében vagy inkább Krimben mitsoda Gerlitzék teremnek, de én sokat láttam, fogtam életemben gerlitzét, de én veres lábu és ajaku gerlitzét soha nem láttam. Ugy p. o. aranyas szárnyu szajkókat emleget, de én illyeneket sem tudok, ámbár sok szajkót láttam-is életemben. Vagynak egyéb efféle nagy és sok hibá-is a’ Gyöngyösi’ munkáiban; ugy hogy semiképen nem hagyhatom helybe az illyen okoskodást, hogy a’ Daedalus Temploma’ irója hibázott a’ Mythologiában ’s annak chronologiájában, tehát nem irhatta Gyöngyösi! Gyöngyösi ki-kelvén az oskolából és először udvari legény, iró Deák mi lévén, az után-is Ispánságában az vár-megye dolgaiban forogván, nem érkezett arra, hogy az
accurata critikát meg-tanulja, hanem Ovidiust és más poétákat olvasgatván, és a’ természet a’ poésisre huzván őtet, nagy poéta lett az Ovidius’ imitatiója-által, de valóságos tudós ember nem vólt soha. Hihető az-is hogy azt a’ Daedalus templomát ifjuságában irta, mely idő után még sokat tanult, épült. Bizony a’ Murányi Vénus igen sokat külömböz a’ Phoenixtől, ugy hogy ez a’ Phoenix meg-ért állapotját mutatja az ő poésissának, holott a’ Murányi Vénusban sokkal bárdolatlanb versek vagynak mint a’ Phoenixben vagy Cupidóban vagy Charicliában. Irta pedig a’ Murányi Venust 1662-után és 1667 elött. Mert Veselényi Palatinus lett 1655-ben, meg-hólt pedig 1667-ben. Már pedig mikor a’ Murányi Vénust irta, mind Veselényi mind Szétsi Mária éltenek, sőt már meg-köldetett vólt néki az arany bárány, a’mint irja Gyöngyösi. Prágából maga kezével irt levelében meg-igérte-vólt Leopold Tsászár még 1658-ban, hogy a’ Spanyol Királytól meg-nyeri neki az arany gyapjas vitézséget. Mely arany bárányt el-vett Veselényi 1662-ben (:Lásd a’ Bonfin végiben való Chronikát:). Minthogy azért meg-hólt Veselényi 1667-ben, (:Lásd ugyan azon Chronikát és Timont:) a’ Murányi Vénusban pedig az emlitetik, hogy már meg-küldetett az arany bárány és nyakán függ, onnan meg-tetszik hogy a’ Murányi Venust irta Gyöngyösi 1662 és 1667 között. Mert 1667 előtt élt Veselényi, a’ Murányi Venust pedig néki dedikálta mint élőnek. Szétsi Mária pedig meg-hólt 1670-ben, a’mint van az emlitett Kronikában. Nálam a’ Murányi Vénusnak 1775-béli Budai hibás editiója van meg; a’ praefatiónak végén e’ van:
Kőlt a’ Subnyai Hév-vizebn 1674-dik esztendőben. E’ pedig lehetetlen. Mert akkor 1674-ben régen mind Veselényi mind Szétsi Mária meg-hóltak-vólt, ha igaz a’ Timon és mások Chronologiája; holott pedig azoknak éltekben ajánlotta Gyöngyösi nékik a’ Murányi Vénust. Ezt azért nem értem. Talán a’ régibb és jobb editiókban más esztendő szám vagyon ott, nem pedig az 1674. De hogy viszsza-térjek a’ Daedalus’ Templomára, hogy az, Gyöngyösi munkája légyen, tsak az-is hitelessé teszi elöttem a’mely strófa van Kemény Jánosban a’ Második Könyvnek hatodik részében p. m. 102. az holott illyen verse van Gyöngyösinek Phyllisről:
Mond, mult az egy hólnap, Demophoon hol vagy? Adott szavaimban kételkedésem nagy. Gyöjj-meg hited-szerént, álnokull el ne hagyj, Győj-meg, szánd elmémet, az halálra ne adj. Ezt a’ strófát öszve kell venni aval a’ Daedalus Templomában lévő versel, melyet igy ir Ariadne:
Kedves Theseusom (:ismét kiált:) hol vagy? Adott szavaidban kételkedésem nagy. Térj meg és egyedüll e’ ligetben ne hagyj, vad oroszlánoknak jaj! Prédára ne adj! Ennek a’ két strófának egy elme’ munkájának kell lenni. E’ már nem ollyan gyermeki
imitato, a’millyen van a’ Florentinában, a’hol egészsz strófák vagynak Gyöngyösiből ki-lopva, és mint valamely bársony fóltok a’ tzondrára raggatva. Az egészsz testét kell a’ munkának nézni, nem tsak a’ részeit. Mert nints semmi proportio a’ Florentina egészsz teste és a’ Gyöngyösitől oda begyesztett strófák-között. Inkább lehetne mondani, hogy a’ Pyramus’ és Thisbe’ historiája Gyöngyösié, jóllehet eléggé ki-tetszik, hogy az-is valami Deák munkája légyen. Azt már könnyen el-hiszem és meg-engedem hogy a’ Murányi Vénus’ eleibe irt hét strófa Tétsi Zachariásé, mellyeknek titulussában a’ szóknak első betüiben az a’ Név vagyon belé tsinálva. Mert az igen tsekély poétákhoz illik ollyan gyermeki
acumeneket*[A szó mind a Kiss, mind a Kocziány-féle átírásból hiányzik.]
vadászni, minémüek a’ régi Ditséretekben és halotti énekekben-is találtatnak, a’mellyeknek szerzői ugy kivánták neveket örökk emlékezetbe hagyni hogy azt a’ versek’ fejeiben belé tsinálták. De az igen alá-való gyermeki, jótska poétához semmiképen nem illendő
affectatio. Mely igen sületlen elméjü ember vólt az a’ Tétsi, ki-tetszik tsak az első strófájából-is, melyben azt irja:
Icarus a’mig usz maga tengerében, A’mig ember fötreng tulajdon vérében. Mert hiszen Icarus nem uszott igen sokáig a’ maga tengerében, hanem belé-hólt. De hát az-is mi:
A’mig ember fötreng tulajdon vérében? Talám azt akarta evel mondani, a’mig ember él nyomoruságban e’ világon. De elég helytelen ki-fejezésnek látszik nekem. ˂Ide való az-is hogy Castalus hegyet emleget, a’millyen hegy sohol sem vült, hanem a’ kut neveztetik
Castaliusnak, nem
Castalusnak.˂
*[A mondat hiányzik a főszövegből, a margóra szúrja be Kovásznai.]
Ugyan azonn strófáknak utólján emliti a’ Kemény Jánost és Charicliát-is. És igy 1700 után irta ő ezen strófákot, mert a’ Chariclia 1700-ban jött-ki. Nem akkor irta hát ezen hét strófát, mikor a’ Murányi Venus iratott 1667 előtt. De talám meg-lehet hogy mikor a’ Murányi Venus először ki-nyomtattatott, akkor irta Tétsi az eleibe ezen
applausust. Vagynak a’ Phoenix elött-is valami Deák versek, mellyeknek kezdeti ez:
Virgilius vates Romanae gloria gentis, Hungaricae nostrae gloria Ing. manes cet. Ezeket könnyen el-hiszem hogy Tétsi Zachariáséi. Ugy a’mellyek a’
DaedalusTemplomának végiben találtatnak és igy kezdetnek:
Illa relicta Ariadna feris, nunc improbe Theseu cet. A’mi pedig a’ Traditiót illeti mely-szerént a’ Palatinusné Szétsi Mária, Gyöngyösit Göröngyösinek, ő pedig Szétsi Máriát már nem Murányi Vénusnak hanem Murányi Vén-husnak mondotta-vólna, hogy az nem tsak bizonytalan hanem épen az igazsággal ellenkezzék, eléggé meg-mutatja a’ Chronologia. Mert Gyöngyösi Szétsi Máriának életében soha ollyan vén nem vólt hogy Göröngyösinek mondathatott-vólna tőle. Mert Szétsi Mária hólt-meg 1670-ben. Gyöngyösi pedig még 1700-ban 10-dik Januarii irta a’ Chariclia praefatióját Andrási Péter Urhoz. Élt hát Gyöngyösi és irt a’ Szétsi Mária’ halála-utánn harmintz esztendeig ’s lehet hogy tovább is; melyből következik hogy Gyöngyösi a’ Szétsi Mária halálakor mint-egy negyven vagy legfeljebb ötven esztendős vólt. Annak előtte azért nem lehetett ollyan vén, hogy jó verset ne irhasson. A’
Palinodiájában vénnek irja magát, de azt irta 1681-ben mikor Eszterházi Pál Ur Palatinusnak tétetett. Másutt-irja magát, egésségtelen öregnek, mint a’ Ró’sa Koszoru’ praefatiójában, de azt-is irta 1690-ben. De el-hagyván most már ezeket, egy dolgot kivánok Nagyságodtól meg-érteni; azt tudniillik, hogy a’ Phoenixben az harmadik Könyvnek első részében p. m. 131. igy irja Gyöngyösi:
Hivebben Algia férjét nem követte. Nem jut eszembe ki vólt ez az
Algia; ha azért Nagyságod emlékeznék reá, kedvesenn venném ha engemet tudositana iránta. Valami
Medii Aevi Historiabeli vagy inkább valami fabulabeli aszszony lehet ez az ALGIA, mert a’ régi fabulákban nem találtam-fel. Olyannak gondolom lenni mint Lucina vagy Florentina, a’mellyek nem emlitetnek az régi Mythologiában. Utóljára minden jókat kivánván Nagyságodnak és a’ bé-állott 1790dik esztendőben egésséget, békességet, vagyok Méltóságos Liber Baro Ur