HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szentpéteri Judit – Szentpéteri Katalinnak
Felsőőr, 1749. március 21.
Edes kedves NeNem Asszony

Nekem írni meltoztatot levelejit kedves Edes NeNem Asszonynak vetem igaz atyafisagos szeretettel melybűl nem kis szomorusagal keletik ertenem hogy az ur isten ujaban meg szomoritota kedves Edes NeNem Asszonyekat melyet en bizonyal irhatom hogy oly nehez szivel viselek hogy inkab kivantam volna hogy magamon tőrtent volna mint kedves Edes NeNem Asszonyon mert latya azen Szent istenem hogy tsak akor van az en szivemnek egy kis vidam saga mikor kedves Edes NeNem Asszonyrul s kedvesejirül jo hirt halhatok ne kivanya Edes lelkem NeNem Asszony kegyelmed halalat tőb atya fijajit is leg kivalt bizony engemet holtig tarto soha el nem mulo őrőkős keserűsegben hagyni tudom hogy nehez Edes lelkem NeNem Asszony de bizony remenlem s el is hitetem magamal hogy a jehova Szent isten meg vigasztalya kedves Edes NeNem Asszonyt mely a menyivel kesűben lesz de anyival őrvendeteseb mert tsak egyedűl az en velem valo sok*
a szó utólag beszúrva a sor fölé
jo tetemenyert is lehetetlen hogy az ur isten meg ne aldana kedves Edes NeNem Asszonyekat kijert en bizony minden nap esedezem az en istenem nek Edes NeNem Asszony kit egy kit mas fele kepen latogat a jehova engemet is bizony eleg banatal ilet ő felsege mert az uram nak egyik szemere a halyog reja ereszkedet most ugyan orvosolyak a jo isten tugya foge hasznalni vagy nem en nekem valoban eleg nagy eleven gyaszt ad a jehova ha ugy talal maradni a kristinam is olyan beteges Edes NeNem Asszony hogy en bizony nem hiszem hogy valaha eletre valo legyen kivalt egy nehany naptul fogva epen roszul vagyon kedves Edes NeNem Asszony levelebűl igen szomoruvan ertetem azt is hogy a kis Gedejonkanak valtozo egesege vagyon de az irant egy kevese zboraji meg vigasztalt hogy mar frisen volna kijis hogy ugy legyen agyon meg az en istenem s nevelye maga ditsősegere s minyajunknak őrőmere lelkem szerint kivanom az edes sogor uram meltoztatot en nekem izeni pestrűl az ifiju Stetner Gabor altal pestrűl hogy kedves Edes NeNem Asszony olyan szerentsetlenűl jart de ő epen semit nem tuda jol a dologban előb pedig semit sem halotam sem levelet senkitűl is nem vetem en bizony tsak nem ketsegben estem mikor előszőr mondota a Stetner mivel olyan forman mondota mintha vala hol az utban jart volna ugy kedves NeNem Asszony hirt most sem tudok semi kepen kerem Edes lelkem kedves NeNem Asszony kegyelmedet ne bankogyon bizony a jehova meg vigasztalya kedves NeNem Asszonyekat [.]*
egy folt és talán egy elmosódott betű a sor elején
itis Edes NeNem Asszony anyi sok szerentsetlen szűlesek estek hogy szamat sem tudnam meg irni kinek gyermeke halva szűletet ki maga holt meg tsak az hogy az jehova minyajunkal szabados en is az en sok fele keserüsegimnek meg irasaval nem is kivanom most kedves NeNem Asszonyt terhelni Uram Ő keme kedves Edes NeNem Asszonyt velem egyűt az Edes kedves sogor uramat nagy alazatosan tiszteli a kis Gedejonkanak ujobanis kivanok fris es jo egeseget s nagyra nevekedest en pedig magamat ajanlom kedves NeNem Asszony tapasztalt atyafisagaban maradok
kedves Edes NeNem Asszonynak
kegyelmednek
f[első] őr 21dik Martzi
1749
Mig elek igaz atyafija szolgaloja
Szentpeteri Judit


[Utóirat a levél első oldalán, a bal oldali margón, hosszában:] PS Edes NeNem Asszony ezen NeNem Asszonyeknak szolo levelemet azert zartam ide hogy inkab kezekhezjut Vasne NeNem Asszonynak is azert irtam hogy talam meg az emberejit ot talalya Edes NeNem Asszony ezen evelem meg irasa utan mas nap oly roszul let a szegeny kristinam igenagy [!]forosag reteges hirtelensegel jőt reja isten tugy mi kőveti