Tekéntetes Drága Nagy Asz[sz]onÿom Néném
E múlt napokb[a]n az Ur, Nagÿ Samuell Ur által értettem, Te[kin]t[e]tes Asz[sz]onÿom Néném attÿafiságos Gratiajat, hogy az én al[áza]tos kérésem szerént, Te[kin]t[e]tes Asz[sz]onÿom Néném az Őtt Ezer Forintokat Számomra méltosztatott megh szerezni: Édes kintsem Asz[sz]onÿom Néném éme az Chartabianca al[ázato]san által köldém e Levelemb[en] rekesztve, és al[ázato]san kérem méltosztasik azon Gratiával hoz[z]ám lenni, és azzon pinszt föll venni, és valami biszonyos alkalmatoság által ide köldeni; és az Intabulátio véghet, és
*az „és” után egy betű vagy egy folt kihúzva
más conditiokat is az Chartabiancab[an] föll vétetni kivánsága szerént Creditor Urnak; Mellÿnek másat al[ázato]san kérem Számomra méltosztasik mágánal megh tartani, és nékem megh köldeni. Én mégh kétt és talán hatt hétigh is, itten fogom mulatni, al[ázato]san kérném hogy azon Őtt Ezer forintokat ide méltosztatna köldeni, ha aranÿb[an] lehetne azt szeretném, hogy könnÿeb[ben] én ’is innent köldhetném. Hogy a póstat el ne mulassam Levelemet véghzem, s-magamat Gratiab[an] al[ázato]san ajánlom, és életem fottáigh maradok
T[ekin]t[e]tes Asz[szonyo]m Nénémnek
al[áza]tos Szolgáloja igaz szivő
Hév attya ffia s-Vére
A[rva]: G[róf]: Revaj Julian[n]a m[anu] p[ropria]
Vienne 26
a Apr[ilis]
1776.