Draga kedves Aszszonyom
Anyam
Az el múlt szerdan az Lossontzine Aszszonyom kétt szaz forintyát vettük és az Felesegem már meg is vasárlotta számára, kétt egész Ruhara valót és az garnirungját is meg kesziteti, és tsak 6. forintal kellett toldanúnk.
Bár tsak már az jövö Dilisánsz által az mi penzünk is meg jönne, mivel az [!] gondolvan hogy ezen, el fog jönni az feleségem az maga
*az „az maga” utólag beszúrva a sor fölé
Vasarlásait mind el végezvén, az pénzt is mind ki adtuk úgy hogy allig maradott valami.
Az Székeket én ez minapában meg alkudtam vólt egyet egyet 4. forintban, de az Asztalos meg masolta és azt mondotta hogy néki az mellet az alku mellet meg álni lehetetlen, probáltam azutan masakat is nevezetesseben azt az kinel kétt esztendeje dolgoztattunk, de ö 2. aranynál allább tsinálni eppen nem akarta, kentelen vóltam azért, 4. forint 12 garasban meg alkudni véle, de kétt ramátskaval több fog
*Utána áthúzva: „be”
meg aranyazadni mint az elsö alku szerint. En probáltam az aranyozoval is külön alkudni de harmadfel forintnál allabb
*Utána áthúzva: „az”
meg nem akarta aranyozni, az szeket is pedig lakirozassal szinte azon az aron tartottak.
En azt gondoltam hogy talám az jövö heten le indulhatok Posonyban és ott vagy ött napot mulatvan le mehetek Pétzelre, de minthogy
*Utána áthúzva: „már”
még itt is, azon tudva lévö dolog irant semmi bizonyost nem tudhatok, addig mig vége nem lesz akar jol, akar az mint hihetöbb roszszul, le nem mehetek. Az Méltóságos. Cancellariusnál tegnap is voltam, és majd egy egesz oraig tartoztatott, harom szor is akartam butsuzni, de ujjabban le ültetett, azon Ur ugyan benne nem ellenkezett, de vagynak masak sokan az kik dolgoznak ellene. Az Cancellarius az relatziot, mind Felseges Aszszonyunknak, mind Felseges Tsaszarnak különössen még ez ellött négy nappal fel küldötte de még mind eddig semmi valasz rea nem jött.
Az mint ö Felsege szavaibúl értettem, és az mint az Méltóságos. Cancellarius is mondotta nekem Felseges Aszszonyúnk inkább kívánna Camerariussa tenni, de abban ujjabban az Cancellarius Ur ellenkezik, és szememben meg mondotta hogy
*Utána áthúzva: „azt”
abban akarmikor fognak tüle tanátsot kérdeni, mindenkor elenkezni fog, hogy Nemes ember Camerarius lehessen: hanem az masik iránt nintsen semmi ellenkezése és igy egyikeben egyik, az masikaban az többi ellenkezven, egyikbül sem lehet semmi is.
A képiro azon harom képet el keszitette az melyet kedves Uram Atyam parantsólt vólt, de meg vallom hogy eppen nem contentalodom vele, mivel eppen nem latzik jó festesnek.
Ugy remenylettem, hogy talam az mai postarol fogom vehetni levelét kedves Aszszonyom Anyámnak, ugy kedves Uram Atyamnak is, mivel már az ötödik levelem az melyet innen helybül irtam, kedves Uram Atyámnak pedig levelét nevezetesebben azért várom, hogy azon Freiesleben nevü Urhoz addig nem mehetek, mig azon jedzést meg nem méltoztatik kedves Uram Atyám küldeni, hogy mitsoda Numismák volnának azok az
*Utána áthúzva: „melyért”
melyekért, el tserelhetnénk azokat, az melyeket fel hoztam magamal, mindezekrül kedves Uram Atyámnak még ez ellött majd kétt hetekel irtam de semmi valaszt rea nem vehettem. Ezzel kedves Uram Atyamnak kezeit alazatossan tsokolvan kedves Gyermekeinket pedig mind ketten ezerszer tsokolyuk. En pedig tapasztalt Anyai kegyes gratziajaban ajánlott alhatatossan maradok,
Draga kedves Aszszonyom
Anyamnak
Béts 20.ta 8bris 1775.
alazatos szolgaja
engedelmes fia
Ráday Gedeon m[anu] p[ropria]