Sziksó. 6. Apr[ilis]
1772.
Edes Szivem!
En az felettébb való rosz út miatt, az napra ide nem érkezhettem, hanem tsak Pinteken délre. Az Ur Pronai Uram pedig, ambar fél nappal előttem vólt az utra nézve, ugyanis midon én Szerdán Arokszállásara értem ebédre, azon Ur azon ejtzaka ottan hált: Mégis azután Lovai kifaradván, Miskoltznál tovább nem mehetett, ugy hogy innen kellett Lovakat kűldenűnk érette, annyira hogy Pinteken en utánnam tsak estvére erkezhetett be. Lazár Uram pedig már itt kőzel Szikszóhoz úgy meg akadott az sárban, hogy az maga négy lova, és négy őkőr azt ki nem huzhatták, hanem azon ejjel ott kellett az Kotsijának két deákjaval edgyűtt halni: Hanem osztan más nap, innét hat jó őkrőtt kűldőtt Őtsém Szemere Laszló Uram, azok vontatták ki nagy nehezen az Kotsijat.
En Edes Szivem az Lovakat mindgyárt el kűldőttem vólna éretted, de egy az hogy ezen rosz utra nézve, ha tsak harmad napig is, nyugtatni kelletett oket; más az hogy azzal biztatnak az Birak Urak, hogy ma vég képpen vége lesz az Processusnak, és igy talam holnap magamis vissza indúlhatok. De bizony én nemis tanátslom, hogy ezen rósz utban meg indullyatok sem magad sem az Fiam, ugyanis az Sajóis es az Hernád, úgy az Barsonyos talám soha sem vóltak ollyan nagyok mint most. Ha ugyan tsak meg akartok útra indúlni, inkább tsak az Unnepekre igyekezzetek menni, az pedig /: ha az jővő héten tsak kedden indúltokis :/ meg lehet en ugyan ha hamarebb nemis Szombaton bizonyossan otthon leszek. Az Fiamat, Menyemet, kis Fiatskamat atyai szeretettel kőszontom. Ezzel igaz szeretetedben ajanlott Maradok
Edes Szivem
Igazan szerető Tarsad
Ráday Gedeon m[anu] p[ro]p[ria]
P.S. utóirat az egylapos levél hátoldalának jobboldali margóján, hosszában Paliskának Husvéti Rhitmuskatis kűldőttem.