HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ráday I. Gedeon – Szentpéteri Katalinnak
Noszvaj, 1771. december 14.
Edes Szivem!
En Tsűtőrtokőn estvére nagy bajjal ugyan, de szerentséssen ide érkeztem; Útam egész az Nagyuti Vendégfogadóig /: holottis első nap háltam :/ tűrhető vólt; de azután annyira fel engedett az idő, hogy talám két mása saratis, fel szedett magára az kerék, és ha Maklárnál /: az holottis más nap ebédeltem:/ őszve nem találkoztam vólna, az Urral Pronai Urammal, és az Ur szekerére nem űltem vólna, az nap jókor Noszvajon nem lehettem vólna; mert az Pétzeli Forspont az Tseléddel, Szomolyán innen úgy meg akadott, hogy azután Otsem Szemere László Uram maga lovait kűldotte oda, és azok vontatták ki.
Itten azon Conscriptio, /:az mellynek kedvéért az királlyi Tabla az Eskűvést vetette, az perlekedők nyakában :/ ki kerűlt Ottlik Familiatúl; Az Irás magaé szegény Ottlik Pálé;*
Utána kihúzva: „nin[tsen]” A második szótag („tsen”) elválasztójel után a következő oldalon szerepel, és nem lett kihúzva. Annak ellenére, hogy Ráday a javítás után az első oldalra őrszóként leírta az egész szót.
Nintsen ugyan azon Conscriptióban, az Szemere Linea Nyila feljedgezve, hanem tsak az tőbb négy Lineáké; Mindazonáltal Vatai Lineais, vagy inkább Semere Linea, producálta maga részérűl az maga Joszáginak Conscriptioját, úgy-hogy reménlhetni, hogy ezen két Conscriptióbúl, alkalmasint világosságra fog jőni az dolog. Az mint az Birák Uraktul értettem Tsűtőrtőkőn estig, úgy tartom meg itten fognak mulatni, Pinteken szándékozván el menni; ha mindazonáltal addig vége nem lenne, kérni fogom az Urakat, hogy avagy tsak Szombatig maradgyanak meg, hogy masszorra ne kellessék új Terminust praefigálni. Már Szivem, nem tudom ha ti Noszvaj felé fogjátoké útatokat venni, vagy tsak igenessen Szentpeterre; mert ha bizonyossan Tsűtőrtőkőn vége találna lenni, nem méltó vólna ide faradni.
Hogy az Petzeliek későbben mentek vissza ez az oka, mivel nagyon meg tőrődven, kivált Maklartúl fogva az lovok, másfél nap itten mulattak. Kiknekis uti kőltségre adtam kilentz Marjast; magoknak pedig discretiot egy forintott; ezen kivűl meg igértem nékik, hogy mivel Őtt napot tőltőttek úttban, holott az Urbarium szerint tsak négyet tartoztak vólna,*
Utána kihúzva: „teh[át]”
, tehát az egy napot acceptállom, de mivel aztt, /: egy egy gazda tsak egy lovat adván :/ Urbarialis munkában számlalni majd lehetetlen, tehát inkább azon egy napot egy tallerával hat lóért kész penzűl fizetem ki nékiek; mert ha Urbarialis munkaban kellene acceptálni, egynek-egynek kőzűlők, egy loért, tsak egy fertály vagyis negyedrész napot lehetne acceptálni, melly tsak confusiot okozna; magoknakis azert jobb leszen az egy tallért fel venni, mellyetis*
kihúzott, olvashatatlan szó (talán nékiek, elrontva)
nékiek adass meg édes Szivem Pétzelen. Az Fiamat s Menyemet Atyai szeretettel kőszőntőm, az kiss Gyermeketskeinknek pedig jó egésséget kivánok. Ezzel magamat igaz szeretetedben ajánlván alhatatossan maradok
Edes Szivem
Noszvaj. 14. Decembris
1771.
Igazán szerető Társod
Ráday Gedeon m[anu] p[ropria]


Boríték: a Madame Madame Catherine de Rada neè de Szentpeter a present á Szentpéter
d[e] d[a]to 14. [Decem]br[is] 1771.