Reménlem hogy az Tekéntettes Aszszon, Péczelen létemkor valo Alázatos kéressemrűl még el nem felejkezet, az mind is akor az Tekent[e]t[e]s Aszszon, megh igérni méltosztattot, ha valamelj nékem valo hell találkozna
*A szó harmadik és negyedik betűje („ál”) utólag beszúrva a sor fölé
hogy tutomra fogja az Tekent[e]t[e]s Aszszon adni :/ de mindekoraig semi tudositast nem vévén kéntelenittetem érdemetlen csekél Irásomal az Teként[e]t[e]s Aszszont Terhelni; bizván hozám valo sook [!] rendben tapasztalt Kegyeségiben, táplál az Reménÿ, hogy Méreszségemért meg nem fog Itélni az Tekent[e]t[e]s Aszszon, tudvan Sorsommat, meljet az Teként[e]t[e]s Aszszon előt megh panaszolni Bátorkottam; en mostanában is az idehaza valo lakásnak semi hasznát nem tapasztalom, sőtt naprul napra kárát latom, azert kéntelen vagyok Valamel Uri Rendhez, Vagy inkábis az Tekent[e]t[e]s Aszszonyhoz foljamodni; eset értésemre hogy Groff Vartenslebené eő Nagysága mostanában győmrőn vagyon, azért továb is alázatosan Instálom az Tekent[e]t[e]s Aszszont Méltoztason felőlem eő Nagyságával beszélleni az Tekent[e]t[e]s Aszszon; hogy ha eő Nagysága ajanlana magát be fogadásomra, és az Tekent[e]t[e]s Aszszon, Jonak ittelni, vévén az T[e]k[in]t[e]t[e]s Aszszon válaszát, melyért is álhattatossan kőnyőrgők /: még ez napokban személem szerin lenék Udvarlássára az Tekent[e]t[e]s Aszszonak, egy utal eő Nagyságának is Udvarolnek; én mégh etzer az Tekent[e]t[e]s Aszszont Alázatossan kérni Bátorkodom, hogy ezen expresus Zsido által, csak egy kétt bőttű, ámbár Szoval is Tudositani az Tekénttetes Aszszon Méltoztason; melj kegyess Grátiáját az T[e]k[in]t[e]t[e]s Aszszonak holtomig megh hállálni igyekezem; ezek utan pedig az midőn kezeit az Teként[e]t[e]s Uraknak Szűleimel egyűt Allazattossan csokollom, magat Urÿ Faborÿ[ba] ajanlom, maradokErdemem főlőt valo Drága Tekénttetes Aszszonyomnak