A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

nem kétlem csudalkozasa lészen az Aszonynak midőn ezen levelemet kezéhez fogja venni, a’ ki még e koraig irasomal nem álkálmatlankotam. de ennek óka leg Elsőben is hogy en valamind mindenkor ugy mostanaban is csak szeretem az én Edes Radainémat és azért öremest halanék valamit rula. masodig óka pedig hogy iten Erdélyben telelvén, sok Urasagokal meg ösmerketem. a’ töbi közt Groff lázár familiaval is a’ ki magyar orszagon ösmeretlen lévén, egy becsöletes nemes Ember. az egyik Groffhoz győvén azt mondota néki, hogy Péczelen lakoznék egy nemes Ember Farkas Istvan névű, a’ ki is azt mondota volna, hogy nala lázár familiat Illető levelek volnanak, és azoknak ő semi hasznat nem vehetvén, ha Az familiabul valaki ki mene ki adna azon leveleket, de mind hogy Erdély jo darab föld, adig bizonytalanra ki meni igen bajos, én azt halom, meg égértem hogy az Az Aszonynak irok iranta, és mindenkor oly drágá minden Embernek szivesen szolgalt Aszonysagnak ösmértem, hogy kérésemre meg cselekszi azt, hogy azon becsöletes Embertűl meg [!] Farkas Istvantul meg tudgya, hogy valo é hogy nala G[roff] Lázár familiat Illető levelek vannak é, és ha az Ur /: a’ kit Ezerszer köszöntek meg cselekedné hogy belé nézne, csak épen anyít hogy meg Erdemlék é hogy az Gróffok ki fáradgyanak, nagy jot tenne vélek, de ha az alkalmatlansagara volna is az Urnak csak hogy vannak é levelek, arul valo tudositasat kérem az Aszonynak, csak ide egyenesen ne sajnalya levelét dringalni mind hogy még iten fogok mulatni kérem pedig hogy mentül hamarab vehetném valaszat, követem azonban Edes lelkem hogy evel álkálmatlankodom, de már nékem lehetetlen hogy valakinek kérését meg vessem, köteleségünk is egy másnak szolgalni el varom azért valaszat a’ ki vagyok

P.S. ma husvét napja vagyon, kivanok azért tíszta szivembűl sok ezer szerencsés allelujat az Posta ide per Debreczeny Kolos Vár mégyen