HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday I. Gedeonnak
[Tokaj], 1790. január 5.
Nagy Méltóságú Báró,
mélj tiszteletű Uram!
Miként eshetett-meg, hogy én a’ Mélt. Báró Úrnak Xbernek 12dikén hozzám botsájtani méltóztatott Levelét nem elébb hanem tsak 31a Xbr. vettem, által nem láthatom; holott annak Regmetzre lett ki indúlásom előtt, ha a’ Posta rendesen járt*
jára [Átírás.]
vólna, már kezeim között kellett vólna lenni. Annyival szívesebben ’s igazábban sajnállom ezt, a’ mennyivel szenttebb az a’ tisztelet a’ mellyel én Méltóságos Baró, Nagyságodnak személyje eránt viseltetem; a’ mennyivel készebb vagyok mindenekben Nagyságodnak javaslásait nem tsak bé-venni, hanem mintha azok valóban parantsolat képpen adódtak vólna, követni. Már akkor hólnapos írásom nem tsak keresztűl ese a’ revision, hanem által is adattatott a’ Landerer embereinek; sőt talám már munkában is vólt, mert már eggy árkus le-vagyon nyomtatva. Ezen felül pedig el-töltöttem véle Arankát, Főldit, Horváthot, Pétzelit, a’ Pozsoni Várat és a’ Bétsieket nevezetesen Gróff Szécsényit. Én valóban magam is látom, hogy az Orpheus nevezet nem elegendő annak ki nyomására, a’ mit akarok: de rövíd név, ’s nem szokatlan. Igy nevezi Schiller a’ magáét Thaliának, noha az nem tsak Theatralis darabokat foglal magában. etc. etc. Orpheus Poéta vólt, úgy de ez nem tsak poesisre tartozik. Igen is; de az Orpheus ideája más tekintetekre is vonhat. Illyen az, hogy ő jobb gondolkozást terjesztett-el a’ Hazájában. Én így igyekszem jobb IZLÉST el-terjeszteni. – Sokat lehetne erre pro et contra mondani, de talám utoljára tsak azt mondhatnám, a’ mit némelly Atya mondhat gyermeke kereszteltetése alkalmatosságával: Nevezd*
alkalmatosságával: <Mo> Nevezd
akár kinek, tsak jó ember válljon belőlle! – –
Nagyságodnak tanátsát hogy dirigens társakat ne végyek magam mellé meg-fogadom örömest. Ezek valóban, kivált ha Batsányiak találnának lenni meg-zavarnák tsak a’ szándekomat. Igen is bé-veszek, sőt kérek idegen darabokat is. Nevezetesen Horváth Barátomnak némely darabjait, ’s azt a’ mellyet a’ Méltóságos Báró említeni méltóztatik. – Ebben az első Darabban illyen felyül írás alatt van eggy: Báró Rádaynak Pétzeli palotáját ékesítő Versei. 1766. Arankának, Horváthnak, Dömének, Révainak, ’s más egyebeknek prósájok ’s versek a’ Nagyságod Evirallájával benne vagynak. Én Kassáról szólló levelet tettem belé, és tudósítást némelly halálozatokról ’s litteratori munkáról. – A’ Mólnár Albert præfatiója a’ 2dik darabra maradt. Engedje-meg Nagyságod hogy ahhoz az Valál szerentse mindég hívem etc. mellé tétetődhessen Nagyságodnak neve alatt, ha szintén hozzá tevődik is, hogy az régi munka, és Zrinyiből való.
Batsányinak jelentettem a’ Méltóságos Báró izenetét. Eggy szót sem felelt reá. Talám azzal azt akarta mondani, hogy hozzá semmi közöm. E’ szerint el-indította é a’ Museum 4dik darabját nem tudom. Én áldom azt az órát a’ mellyben tőlle el-váltam.
Orpheusomat Prof. Szabónak mutattam. Végig nézte. Ne adják az Egek hogy eggyikünk munkája a’ másikáénak ártson. Eggy tzélra törekedünk, és ezen tekintetben még Batsányit is, azt a’ garázda, magával nem bíró, büszke embert is szeretem.
Tartson meg engemet Nagyságod tapasztaltt kegyelmeibe; ezt óhajtom én ezen esztendő elején. Szent tisztelettel maradok, 5a Jan. 1790.
Nagyságodnak
alázatos szolgája
Kazinczy.

[A borítékon ép fekete viaszpecsét, a túloldalán tokaji postabélyegző és címzés:]

de Tokaj.
a Monsieur
Monsieur le Baron de Ráday,
etc. etc.
a Pesth.