HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday III. Pálné Prónay Ágnesnek
Pécel, 1831. június. 1.
Méltóságos Grófné!
Minekelőtte a’ Bibliothéca eránt szólanék, engedje meg Nagyságod, hogy mondhassam el, mit tevék vala, ha megnyertem volna a’ Bécsi Theátrum árát. Magát a’ Capitalist még éltemben kiosztottam volna gyermekeim közt, hogy halálom után úgy ne légyenek [kénytelenek] egymással*
légyenek egymással [Emendálva (Váczy János kiadása nyomán).]
perleni mint én vagyok a’ feleségem bátyjával; de az a’ temérdek Capitális nekem alkalmat nyújtott volna sok jót tenni. – Nem mentem volna el addig Péczelről, mig Nagyságtokkal nem végzettem volna a’ Bibliothéca eránt; megvettem volna azt, ’s eggy részét fidei commissumként hagytam volna maradékimnak, a’ többit pedig a’ Pataki Collégiumnak ajándékoztam volna. Méltóztassék Nagyságod elhinni, hogy ez a’ gondolatom nem tegnap és ez éjjel támadott bennem, hanem már akkor, midőn a’ Czédulákat váltottam. Örvendettem volna én, ha hűségemet a’ Ráday házhoz ezen lépésem által bebizonyíthattam volna.
A’ nem remény – mert ki reménylhetné a’ sors kedvezését? – hanem csak álom eltünt; de a’ Nagyságod tegnapi kegyes megszóllítása tisztemmé tette hogy a’ teher elhárítása felől gondoskodjam. Álmatlanúl töltött órájit éjjelemnek ez a’ gond foglalta el.
Egész Bibliothecát még gazdagaink sem vesznek. Az ő Bibliothecáriusaik tudják mit csinálnak, ’s mindenikének vagy eggy vagy más Könyvárosa, a’ kinek hasznot igyekszik hajtani. Ezek tehát elébe terjesztik a’ magok Uraiknak, hogy a’ kész Bibliothécában sok rossz, legalább haszontalan könyv van – mintha abban is nem volna sok rossz, és sok haszontalan, a’ mit ők eggyenként szándékoznak gyüjteni. – Az Antiquáriusok kapva kapnak az egész Bibliothécákon, de a’ százezeret érőért nem adnak húsz ezeret, hogy ötször annyit nyerhessenek rajta. Igy gazdagodott meg Binz Bécsben, úgy hogy már az én időmben két nagy ház ura volt, a’ ki a’ könyvvel kereskedést minden Capitális nélkül kezdette. – Nem fogunk tehát boldogulni, a’ mint hiszem, sem a’ gazdagokkal, sem az Antiquariusokkal, ’s gondoskodnunk egyéb szerekről illik.
Nem hihetem, hogy Prof. Schédius, a’ kit a’ megholt Gróf szólita fel ez eránt, nem igyekezett volna mindent elkövetni a’ mit tehete; de Schédius Ur sokfelé osztja gondjait, ’s az sem lehetetlen, hogy minden szer nem is juta eszébe. Én elmondom, a’ mit nem vélnék rossznak. Nagyságod és a’ Méltós. Gróf méltóztassanak vizsgálat alá venni, ha az általam tanácslott mód nem volna e sikeretlen, nem volna e káros.
Az első Gedeon idejében én a’ Bibliothécát sok izben láttam; többször nem ugyan heteket, de napokat töltöttem itt. A’ Tudományok mellyik nemében leggazdagabb a’ Bibliothéca, megmondani nem tudnám; de emlékezem, hogy a’ Magyar könyvek azon szoba alatt állottak, a’ melly Nagysádnak a’ nappalija; emlékezem, hogy a’ Poeták az öreg Gróf dolgozójából az udvarra fekvő kis cabinetet foglalták el. Sok van a’ Görög és Római Literatúrára, – sok a’ Magyar-országi Historiára – sok a’ Patristicára ’s egyéb theologiai haszontalanságokra, mert száz esztendővel ezelőtt az volt a’ fő tudomány. Az illyeneknek ma kevés becse van a’ falun-lakó Tudós előtt, de Collégiumi Bibliothécában ma is van, legalább annyiban, mivel belőlök Citátumok ma is tétethetnek, ’s azok is figyelmet érdemlő bizonyságai a’ kificzamlott ész bolondságainak. – Mind azt a’ mit itt mondék, eggyüvé vévén, azt merném kérdésül feltenni a’ könyvkereskedéshez értők elébe, ha nem volna e jó a’ Bibliothécát Fachokra osztani, ’s úgy tenni próbát, ha az nem találna e vevőt. Az osztályok ára megszabásában arra kellene figyelmezni, hogy a’ ma is becsben álló Munkák osztálya, péld. Philologia, Historia, régi Literatura osztálya drágábban, a’ Theologia olcsóbban adassék, és a’ minden osztályok ára egyetemben felmenjen arra a’ summára, a’ mellyet Nagyságtok az egésznek szabtak. – A’ könyvekbe tett Capitális interese el van veszve; igyekezni kellene tehát a’ Bibliothécát minél elébb eladni, bár talán valamivel olcsóbban is, mint Nagyságtok adni szeretnék.
Ha tanácsom elfogadhatónak fogna tekintetni, az volna szükség, hogy legelébb is a’ theologiai szemetet tolják ki Nagyságtok a’ Bibliothécából. Gróf Teleki József Fő-Ispány Úr mint a’ Pataki Collégium Fő-Curátora, sokat tehetne. Sok Földes Úr van a’ Pataki Collégium Patronátusában, a’ ki azt hiszi, hogy a’ Theologia ma is ott áll a’ hol ötven eszt. előtt, sőt a’ ki azt hiszi, hogy a’ mostani felvilágosodott és az észhez alkalmaztatott Theologia rossz Theologia, és hogy az a’ régi rossz Theologia a’ jó Theologia; ’s így nem lennének idegenek a’ Collégiumnak azt az egész lomot megvenni.
A’ Magyar-országi Historia sok kedvelőket találhatna. A’ Classica Literatura hasonlóképen. Az illyeken Protestans és nem-Protestans kapva kapna. Megcsalhatom magamat, de nekem úgy látszik, hogy ez nem szemfényvesztő remény. – Ha a’ Magyar-országi História osztályát a’ hazának akarnák is megtartani Nagyságtok, az egyéb osztályok Catalogusait meg lehetne küldeni Párisba és Londonba. Ezüst pénzre reducáltatván a’ papiros pénz, a’ vevőket nem ijesztené el az ára.
Ezeknek megfontolása időt kíván. Fatovics Úr alkalmatos Nagyságtoknak e’ részben is szolgálatokat tenni.
Áldását kérem magamra Nagyságodnak, mint attól az Angyaltól, a’ ki előttem a’ szépség és jóság ragyogásában jelent meg, hogy öregségemet ifjusággá bájolja. Péczel, Június elsőjén 1831.
Kazinczy Ferencz mpr.