HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ráday III. Pál – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1822. április 8.
Tiszteltt Kedves Barátom!
Érzem tökélletesen, érzem Veled, azt a’ kedves Képzelődést, mellyet az a’ kis jó Tót Városka, mind kettőnkbe még most is tud gerjeszteni. Te, Kedves Barátom, tsak másfél Esztendőt töltödtél benne, de nékem szinte tizenhat Esztendők, mint annyi hólnapok, teltek el gyönyörűségbe. Itt kezdettem élni; mert alig hagytam el az Oskolákat, azonnal Eperjesre küldettem; itt értem el az emberi kort; itt töltek el az első házaságom szerentsés Esztendei, a’ leg jobb, (’s talám nem hízelkedem, ha azt mondom, igen szép) áldott Feleségem mellett. Ifjúság, gond nélkül való élet, szerentsés vígságra hajlandó természetem, a’ Sárosiak barátságos és szíves indulatyok, Paraditsommá tették a’ kis Tót Várost. Voltairrel, és Véled ő utánna, azonban még most sem vagyok a’ Szív dolgába egészlen egy értelembe, ’s a’ magyar példabeszéd szerént, meg-vallom vétkemet, hogy a’ mellyem még most is kívánja a’ jót, ha egyébaránt a’ test (fájdalom!) erőtlen is. – Mondj minden jót a’ Sárosiaknak; bizony mindég háládatosan emlékezünk mi mind ketten, az ő Szívességekre; sem idő, sem távol-létel, nem törlik azt ki elmeinkből.
Esmérem eleven Képzelődésedet; tudom magamról, midőn most 6. Esztendeje Eperjesen és Bartfán vóltam, melly elevenen érzettem ifjúságom boldogán*
[Sic!]
el-töltt idejét; majd minden ház, szeglet, kapu, ablak, annyi meg annyi szerentsés órákra emlékeztettek; ifjodni álmodtam magamat, de jaj, tsak álom volt. – Írod, hogy Szerentse, jó reménységű gyermekek’ atyának lenni; úgy van, Kedves Barátom. Áldom a’ Mindenhatót, mind mint Férj, mind mint Atya; bő mértékbe áldott meg engem is az Úr!, de éppen az, hogy ezeket az áldott*
de éppen az, hogy ezeket az, hogy ezeket az áldott [A feltehetően tévedésből megismételt szavak az új oldal első szavai; emendálva.]
jó teremtéseket olly nagyon szeretem, éppen az, hogy tsak bennek élek, teszi a’ minden nap közelgető el-válást tőlök, és ebbe a’ romlott Világba való hagyásokat, keservessé. – Hid-el, Kedves Barátom, hogy a’ jó Ágnesemet most jobban szeretem, (nem mondom, hogy szerelmes vagyok; mert már annak hegedűlt Sz. Dávid) mint ez előtt 29. Esztendővel, midőn el-vettem; de meg is érdemli. – Nina Leányom szerentsés; ő általa egy igen igen szeretetre méltó Vőre tettem szert. – Ninám egészlen Anya és házi Asszony (Haus-Mutter und Frau). Meg vagyok arról is győződve, hogy a’ Protestantismus ellen sem vétettem, sőt annyiba használtam, hogy egy bigott ház-nép, mint a’ Nádasdyék (nem értem a’ Vőmet köztök) hajlandóbb lett; mert ditsekedve mondom, az Öreg Gróf Ninámat leg jobban szereti a’ Menyei között. – Ersi Leányomnak igen sok szép tulajdonságai vannak; és hogy ez a’ természet ajándéka nála, onnan ki-tetszik, mert az Anyán kívűl, se Gouvernantja, se valami más híres nevelője nem vólt, kivévén, a’ ki olvasni, írni, és talám a’ kis Kátéra tanította. Magyarúl, Németűl, Frantziáúl egy formán beszél, és jól ír; a’ Fortepianon erős; szépen rajzol. László 18. és Gédeon 16. esztendős Fiaim, 1824be végzik-el az Oskolájokat. Latzi igen magos, szép ifjú; Nagy atyához, az én el-felejthetetlen Ipamhoz, hasonlít; egy kevessé flegmaticus, gondolkozó, de nem komor, sőt inkább víg; jó gondolatjai vannak gyakran, a’ mellyek egész társaságot meg-nevettetnek. Gida fris, eleven eszű, és jóllehet Latzi szebb külsőképpen, de ez, a’ fürgessége által, kedvesebb lesz a’ Szép Nemnél-is. Szép Atyok, a’ Nagy Atyám Lelke láttzatik, a’ Szép tudományokra nézve, Er’sire és Gidára, örökségűl szállottnak lenni. Gidának nagy kedve van a’ Poësisre. Nem azért, mintha meg érdemelné, hanem meg lévén erántunk, ’s hozzánk-tartozóink eránt való szíves Barátságodról győződve, küldöm itt egynehány Verseit, mellyet Er’si Nényének neve napjára ajánlott; – a’ két utólsó Sonnet, vagy Zengzet, későbbi munkája.
Kívánságod szerént, a’ S. Pataki Húsvéti Legátustól küldöm szép munkád’ mássát; hogy nem az eredeti Írásodat küldöm, oka az, hogy attól meg válni, semmi történhető esetbe se akarnék; ott van már az, Kedves Barátom, a’ hol a’ Maradékim idővel is örömmel fogják látni, hogy a’ mi Kazintzink, Eleik’ és Atyok’ jó akaró barátja vólt; ha azonban tzélod és ígéreted szerént, le-küldended Pünkösdre, bővítve Munkátskádat, fel fogom ezzel tserélni. Meg-engedj, hogy minden præcautióval bánok; nem örömest fosztom gyermekeimet, meg-betsűlhetetlen Barátságod nyilván való zálogától.
Váÿ*
[Sic!]
Jósefbe és Berzevitzÿbe, két derék embert vesztett a’ Protestans Vallás; de meg-vallom, ha már meg kellett nékiek halni, jobb lett vólna mind a’ kettőnek, két, három Esztendővel hamarébb meg-halni. Az első, sem az Uzsoráskodása, sem az utolsó Debreczenyiek ellen való agyarkodása, és szinte a’ Vallást veszedelembe hozó indúlatoskodása által, 50. esztendei érdemét nem hozta vólna homályba. – Berzevitzÿ pedig az Union való igyekezete, és a’ térítésre öszve-állott „Frauen Verein” Projectuma által, nem tette vólna magát nevetségessé. – Nyúgodjanak békességgel. – Ide rekesztek még, Fő Tiszt. Báthori Püspök által készített Predikátiót, mellyben meg-mutatja, hogy az Unio lehetetlen.
Légy el-hitetve, hogy sok tisztelő Barátaid köztt, senki se tisztel, szeret, betsül inkább, mint
hív Barátod
Ráday Pál [mpr.]
Pesten Aprilis 8kán 1822.