Philos. Doctor Rumi Károly György Úr, Professor a’ Sopronyi Evang. Iskolában, nékem legszorosbb barátim között áll. Ő Cs. K. Magassága a’ Nádor-Ispán elfogadta tiszteletét, hogy azon munkája, mellyet most szándékozik kiereszteni Monumenta Hungarica nativo sermone scripta nevezet alatt, Ő Cs. K. Magasságának ajánltathassék. Pártfogása alatt lévén tehát első Magistratusunknak, illő, hogy minden jobb fejek elő segélljék igyekezetét. Erre kérlek, kedves barátom, Tégedet is. – Péczelre azért megyen, hogy a’ mit czéljára valónak lel kincseid között, ki írhassa. Nyissd-meg néki gazdag kincseidet, ’s engedd-meg, hogy leírhassa, a’ mire szüksége van. Jó és igaz lelkű embert lelsz benne, ’s nem csak nagy tudományú, hanem a’ mi azzal nem mindég jár eggyütt, megtisztúlt fejű embert is, és ollyat, a’ ki a’ Hazát és a’ Nemzetet ’s ennek nyelvét szereti. A’ külföld ezt a’ barátomat ismeri ’s becsűli. Te és én azért is szerethetjük, mert Hazánkra ’s Nemzetünkre fényt hozott, ’s felei
*hozott, felei [Beszúrás a sor felett.]
köztt ott áll, a’ hol a’ nagy Prónay állott ’s Superint. Kis áll. Ismertessd-meg őtet a’ Nagy-Atyád’ érdemeivel, ’s láttassd verseit. – Élj szerencsésen, tiszteletre ’s szeretetre olly igen méltó barát, ’s ajánlj kegyességeibe szép és jó Nettynknek, kit én nyolczvan esztdős korában is úgy fognék nézhetni mint 1790. csudáltam. Jún 18d. 1813.