A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ Te személyedben öszveeggyesedik énelőttem mind a’ nagy Ráday emlékezete, mind a’ nagy Prónayé, kiknek elsőbbike néked tisztelt nagy-atyád, a’ másodika tisztelt ipad volt; ’s én e’ kettőnél érdemesbb magyart nem ismertem. Ide járúl tulajdon érdemed és az azé, a’ ki a’ Te életedet boldoggá teszi. Feleségem Octóberben ismét anya lesz. A’ szokás és rendtartások úgy hozzák magokkal, hogy a’ született gyermek, emberből keresztyénné tétetvén, eggy új atyát kapjon. Engedd az én Emíl-Trájánomnak – mert két leány után már eggyszer fiút reménylhetek^* – azt a’ szerencsét, hogy ennek Tégedet nézhessen, és így nékem azt köszönhesse, hogy illy nagy és jó lelkekhez csatoltatott. Nagyatyádnak, Ipadnak, Magadnak és minden szépségekkel tündöklő Nődnek képeikben olly példányt lát maga előtt, hogy ha ezeknek virtusaikat csak igen távolról fogja is követni, nem lesz kis ember. Keresztanyjának a’ mi angyali Ninynk van megkérve, kinek barátsága életemnek legédesbb örömeit tészi. Kevélykedem annak képzeltén, hogy ez a’ barátság ennyi esztendőknek elmúlások által sem kissebbedhetett-meg soha, ’s most tizennégy esztendő után olly szép, olly szent, mint akkor volt midőn azt kötöttük. Te, és mennyei jóságú Grófnéd, őtet úgy nézitek mint szíves szeretetekre méltó barátnétokat, ’s úgy hiszem, hogy kérésem annál készebbeknek talál benneteket elfogadására, mivel őtet ott is fellelitek. Előre tészem ezt a’ kérést hozzátok, reszketvén hogy a’ történetek megakadályoztathatják megtevését, ha továbbra halasztom. Ird-meg nékem, hogy fiamnak nem irígyled ezt a’ kevélykedhetést, ’s légy nékem továbbá is az a’ ki eleitől fogva voltál.

Pesten ’s Bécsben lévén fél esztendő előtt, nagyon sajnálom, hogy Veled öszve nem jöhettem, ’s Pesten olly boldog órákat nem töltheték mint 1803ban. Melly szerencsésnek tartom magamat hogy imádást érdemlő Ipadat még életben lelhetém, és hogy ennek leányával, Mélt. Kubínyiné Asszonnyal, öszveismerkedheték! Az méltó leánya annak a’ nagy embernek, ’s Teelőtted, a’ ki szavamnak nem adhatsz hamis értelmet, nyilván kimondom, hogy miolta házas vagyok, egyedűl ennek az Asszonynak jelenlétében érzettem, hogy szívem még szerethetne.

Élj szerencsésen, nagy érdemű barátom! Nékem igen kedves történet az, hogy Péczel a’ Te birtokod. Lelkem ott gyakran lebeg, ’s minden ott töltött óráim emlékezeteket papirosra tettem, hogy vélem eggyütt el ne haljanak. Még akkor is mikor az a’ kastély porba dől és öszve omlik, fenn marad nagyatyádnak emlékezete, ’s a’ jobb maradék tisztelettel fogja emlegetni, hogy Ráday Gedeon ’s Ráday Pál és Prónay Ágnes ottan éltek.