HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday I. Gedeonnak
Alsóregmec, 1790. augusztus 3.
Nagy Méltóságú Báró,
mély tiszteletű Nagyságos Uram!
Tellyesítettem parantsolatját*
parantsólatját [Az ékezet törölve.]
Nagyságodnak; ha bár későn is, de tsak-ugyan tellyesítettem. Imé itt vagyon a’ Gleim szokása szerint, a’ ki Anacreonnak egynehány odáit Cadentziátlan négy sorú strophákba tette által, az Ámor éjtszakai látogatása. Soká küszködtem hogy az Anacreon mértékét meg-tartsam. El akadtam mindenkor; utoljára ím e’ lett belőle:*
[Az 1–3. és a 4–7. szakaszok egymás melletti oszlopokba írva.]

Az éjjel, a’ midőn már
El-szunnyadtam vala,
Be zártt ajtómon Ámor
Lármásan zörgetett.

2.
Ki vagy? mi kell? kiálték;
Illy későn mit keressz? –
„Fogadj-be kérlekˮ úgymond
„Egy kis szegény fiút.

3.
Régólta a’ setétben
Tévelygek fel ’s alá,
’S ha meg nem szánsz az őszi
Esőben meg-fagyok.ˮ

4.
Igy szolla. En azonnal
Meg-gyújtám métsemet
’S a’ Jajgatót fel-éledtt
Tüzemhez űltetém.

5.
Fagyos kezét kezem közt
Melengettem, ’s haja’
El-ázott fürtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.

6.
Magamhoz tértem, úgymond;
De, lássuk, húromat
Jó Gazda! a’ nagy esső
Meg tágította é?

7.
’S ím hirtelen sebes nyil
Járt’ által meljemet.
Jól hord! úgymond; de szíved
Gazdátskám fájni fog! –

A’ Galamb dialogusához még hozzá nem fogtam. Nem merem el-kezdeni. Talám meg jő bátorságom. Addig közlöm ezt alázatosan:

Anacreon 22dik Dala.

Leányka, dűlj-le, kérlek,
E’ szép fa hívesébe.
Nézd mint inog susogló
Harasztja minden ágán,
’S a’ tiszta tsermely – hallod? –
Túl rajta mint harátsol!
Nincs senki a’ ki e’ szép
Hellynél tovább mehessen!

– Sajnálom, hogy a’ Μαλακωτατω κλαδισκωt ki tenni nem tudtam; és talám még jobban sajnálom, hogy a’ két utolsó sor árnyéka sem lehet az Originalis emphasisának. Mert én ezt a’ kis darabotskáját a’ Görög Poétának a’ régiség leg-betsesebb kintsei közzé tészem. Nem fordítottam még Anacreonból eggy darabot is nagyobb igyekezettel, mint ezt; és eggyik fordításomat sem gondolom rosszabbnak mint ugyan ezt.
Doctor Földi Urtól Orpheusomba ezt a’ kis darabot kaptam:
Szegény Zoil irígykedik
Hogy én hogy érek annyira?
Hogy írok annyi verseket?
Holott sokakba fő fejem.

Epeszd magad’ szegény Zoil
Gyötörd fejed keservesen!
De tudd-meg azt szegény Zoil,
Szegény szokott irígyleni.

–––
A’ Metastasioból utánnam fordított Nyögdétselő Szeletskét Orpheusom 3dik darabjába bé-tettem Virgiliusnak első Ecclogájával.
Ajánlom magamat tapasztaltt kegyességébe ’s maradok hív tisztelettel Regmetz 3a Aug. 1790.
Méltóságos Báró Urnak
alázatos szolgája
Kazinczy Fer.

[A levél borítékján fekete viaszpecsét és címzés:]
Monsieur
Monsieur le Baron Ráday
à Pesth