A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Két rendbéli levelét az Urnak minden illendő tisztelettel vévén, sajnállom, hogy az elsőre (mely még 27^a Xbr. iratott) illyen későn válaszolok: de némelly öszve tsuportozott^* válasz adásaim okozták, hogy az Ur kivánsága szerént, az kezemhez küldött verseket meg nem visgálhattam. Most már azokat levelembe ujra az Urnak meg küldvén, azoknak végén magam irántok való ítelet tételét fel tettem.

Térek már az Ur ujabb levelére, mellyben az Ur magam levelére válaszolt: ebbül látom, hogy már az Orfeus nyomtatódikis: én mostis azon opinioba vagyok, hogy jó lett vólna annak titulussát változtatni; sőtt én elöttem még azon titulisis, mellyet az Urnak akkori levelemben projectáltam már mostan cziffrátskának láttzik; ugy hogy ha én (ámbár látom hogy az már vénségemre soha se leszsz) valamelly Gyüjteményt akarnék kiadni a’ Kiessebb Tudományokba, azt tsak Igyekezők Gyüjteményének nevezném: sött ennél még az abban munkálódó Társaságnakis szebb és alázatossabb nevet adni nem tudnék, mintha azt Igyekezők Társaságának hivnám; ugyanis minket Magyarokat, mint még tsak kezdőket leg inkább illethet az illyen név.

Ha az Ur méltónak itélte, hogy azokat a’ versetskéket, a’ mellyek a’ Palotámba vagynak bé tégye, nem ellenzem ugyan; de ha oda mennek az Orfeusba, ugy itílem, szükség vólna azon materiákrolis emlékezni, mellyeket az Ovidius Metamorphosissából az le festett képekre nézve vettem, és azután versetskéimet alájok irtam; mert enélkül némellyek közülök érthetetlenek lesznek.

Azon verseimet, mellyek igy kezdödnek: Valál szerentse mindég hivem, már az Orpheusba nem adhatom, mivel azt már Kassára az Museum Negyedik darabjába, az Zrínyi harmadik énekének Prosára valo egész fordíttásával edgyütt meg küldöttem, ’s ami nagyobb már actu nyomtatás alattis vagyon itten Pesten; hanem az helyett küldöm egy Anacreonból való fordíttásomat, és a’ David első Soltárának két rendbeli fordittását, de az Anacreon ne mennyen bé az én nevem alatt, hanem tsak az szokott A. J. jegyek alatt. Ezen Anacreonbol való fordíttásotskám juttattya eszemben: hogy az Urnakis a’ Museum Negyedik darabjába egy fordíttása vagyon Anacreonbol, ugymint Anacreonnak az 33dik Odája. Ez ollyan szép fordittás, hogy maga Anacreon, ha Magyarul írt vólna, azt szebben ki tenni nem tudta vólna. Az Urnak az illyen Naiv munkákba különös könnyűsége és tehettsége vagyon. Vajha reménylhettném, hogy Anacreon harmadik Odájátis az Hidegvette Cupidorul, és az kilentzedikét, a’ levél vivö galambrúl^* illyen fordíttásban az Urtol láthatnám: Már én vénségemben nehezen fogok valamit Anacreonból fordíttani; ezt a’ két Odáját pedig nevezetessen szeretem. Most már bé zárom levelemet, ’s álhatatossan maradok.

P. S. Mikor a Museum leg elsőben kezdődött, akkor az Úr kezéhez, 5 Árkust bé fogó Verseimet kűldöttem; de mindgyárt akkor hozzájok ragasztot levelemben kértem az Urat, hogy azokat ha Kassán le irják, tehát az^* altalam kűldőtt Exemplart vissza várom: Mert némellyek közűlök sehol sintsenek másszor le irva, leg alabb úgy corrigálva; némellyek pedig még mostis jobbitani valók. És igy ezen keresemet ujrais reiterálom.

A. J.

NB.^* Az Első Soltárnak két rendbéli fordittását most meg nem találhattam; hanem az helyet az Orpheus Második szakasszában meg fogom küldeni, a meg magyarosított Titirusomat, adandó alkalmatossággal. Az Evirallát nem bánom, ha nevem alat megyenis bé, az első szakaszba, tsak hogy az Anarcreonbul való fordittásom, az alatta lévő jegy mellett maradgyon.