A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Még az el-múlt héten el-küldöttem Regmetz felé az Zrinyi Sziget vára veszedelme első Részének köttetlen beszédre való fordittását, azértis erre való nézve mostan tsak ahoz ragasztott levelemre provocalom magamat; ez edgyet adván még hozzá: hogy én az ő verseit magamébol seholis nem toldottam, sőtt hathatós expressioit mindenütt igyekeztem szórul szóra meg tartani, e’ szerént azért tsak akkor ment egyedűl egy két szótska néhol hozzá, a’ hol azt a’ Numerus, vagyis a’ köttetlen beszédnek harmoniája kivánta.

Most már a’ Museumnak harmadik Arkussát kezdik nyomtatni, mellyben az Uraknak kivánsága szerént, minden magok által kiválasztott és ide meg küldött verseim bele fognak menni, egyedűl az Fabuláim, és az^* azokhoz kötött előljáro beszédem maradnak ki, minthogy (kivált az előljáró beszédet amint két rendbeli levelembenis emlékeztem) mind bővitteni, mind pedig meg jobbitani szándékozom: ezen Fabulák ki-maradásának valamennyire lehető ki-potolására tehát, kéntelen vóltam más verseimet helyettek bé iktatni, de ezekis mind ollyanok, a’ mellyeket már egyszer azon ött árkusban meg küldöttem, ki-vévén egyedűl az mostan ide accludált versetskéimet: nóha ámbár már ezek belé mennek, még sem fogják ki potolhatni azon üreget, a’ mellyet az Fabulák ki maradása hagytak.

Azon Corrector mellyről edgyik levelemben irtam bizonyos nem reménylt uttyára nézve kéntelen vólt innen Pestről el menni, és igy már most fel-szabadulván az alkalmatlanságtol az Dunais, fel válálhatta magára Versegi Uram az Correcturát, kit ugyan még nem esmerek, de ditsiretére irhatom, hogy a’ második Arkusban, még tsak egy hibát se találhattak szemeim. Az elsőbenis tsak egy hiba vagyon nevezetessebb, melly minthogy későbben jött kezemhez egyébbként már nem corigálható, hanemha a’ darabotska végén, az nyomtatásbeli hibák közé tétetődik.

Az melly levelet Copiában ide accludaltam, hogy azt mind az Ur, mind érdemes Társai jobban meg értsék igy adom rövideden elő a’ dolgát: Én hogy az Museumot Erdélybenis jobban el hiresittsem, minek előtte még az első darab ki-nyomtattatott vólna, meg küldöttem a’ bé vezetést Vásárhelyi Professor Zilai Uramnak, kiis azt ottan másokkalis communicalván azt válaszolta levelében, hogy egy érdemes túdós embernek vólnának az iránt valamelly reflexioi; én ezen reflexiokat reálisoknak, ’s nem tsak szótskákat illetőknek gondolván lenni, irtam Zilai Uramnak, hogy kedvessen fogom venni, ha azon reflexiokat nekemis meg küldi; az minthogy megis küldötte azon leveléhez accludálván, mellynek párját már az Urnak edgyik levelemben accludaltam. Most már méltonak itilem, hogy az reflexiokat iró Aranyka Ur levelétis meg küldgyem, annyival inkább, hogy ezen reflexiok semmi gyalázattyárais nintsenek itiletem szerént a’ Museumnak; mert ámbár talám némelly szótskák iránt való correctioit magamis hellyben hagyom; de azután az egész levél inkább ditséretére, mintsem kissebbíttésére szolgál a’ Museumnak, kivált az általam subducalt rendekben, melly valóságos nagy ditséret. Mostan ezen példábul láthattya az Ur, melly jó izűn fogna nékemis esni, ha munkátskáim felöl illyen reszre hajlás nélkül való itiletet fognak tenni, ugyanis ha néhol abban hibákat találnak azokat köszönettel meg Corrigalom; ha pedig meg ditsirnek, azt igaz ditsiretnek fogom tartani, minthogy nevemet nem tudván^* hizelkedéstől nem tarthatok. Imé! mikor Aranyka Uram a’ reflexioit tette még az Urak neveit akkor nem tudta, mint az levelébőlis ki tettzik, sőtt Professor Zilai Uram sem tudta, minthogy annakis szántszándékkal meg nem irtam, és igy Aranyka Uram későbben tudván meg, mint valamelly újságot ugy közli aztat Zilai Urammal. Térek ujobban az accludált levélre: a’ mit abban Aranyka Ur az Etelka felől ir egészlen meg edgyez^* az én gondolatimmalis, mert énis éppen azt tartom benne hibának, azomban a’ könyvet én sem contemnálom. Horváth Ádám Urrolis, ugy tettzik nékem jól itél, hogy azt, noha már kész magyar munkáinkhozis hasonlittani nem lehet, de tsak ugyan érdemeit sem lehet tagadni. Most már bé rekesztem levelemet álhatatossan maradván

P. S. Ez az Aranyka Úr, az előtt az Erdélyi Királyi Táblán Assessor vólt, most minemű Hivatalban légyen nem tudom; hanem azt tudom Gróff Teleki Jóseph Ur ditseretibül, hogy jó Poeta; a’ mint magamnakis vagynak versei.

Felette szeretném, ha az Ur által annak végire mehetnék ha azon Irás a Mindenes Gyujteményrül, mellyet Szatsvai VI.^dik Musájában sub Sáros Patak bé iktatott, igazán Patakon vette é szűleményét: Én allig gondolhatnám: Akarhol tojták, én Szátsvait nagyon meg itéltem érette, hogy ki nyomtattatta. Alig ha maga nem irta.

Copia^*

Midőn kezem és pénnám a’ nyavalyák fogságábol szabadúlnak, leg elsőbenis Tiszteletes Uram szolgálattyára vagynak. Azonkivűl, hogy igen sok okom van a’^* T. Uram Baráttságát meg betsülni: A Magyar Deákság az én igyekezetemnek mindenkor fő tárgya szokott lenni. A Magyar Museum jelentő Levelében igenis meg jegyeztem – a’ mint T. Uramnak jelentettem vólt – némelly szókkal és szóllás formáival való élést. Hibának őket nem mondom, és nemis tartom, azis lehet ugyan némellyik közzűlök, de én meg itélni elégtelen vagyok. Én tsak annyiban jegyeztem meg őket, a’ mennyiben az azokkal való élésben a’ mi szokásunk Erdélybe külőmbözik. Tudgya T. Uram miket hivnak ma Provincialis szóknak, és szóllás módgyainak a’ Németek és Frantziák, – illyenek, mint ugy tettzik azon jelentő levélbenis emlékezet van rólok – sokak vadnak a’ két hazába; de talám leg nagyobb külömbség ezen rendben az, a’ melly a’ székellység, úgy nevezett Erdély és M. Ország között vagyon; és nem tartanám utolsó munkának ezeket a’ Megyebéli szókat, és szóllás módgyait mind az irókbol ki jegyezgetni, mind a’ közönséges életből egybe szedni.

Én ezeket jegyzettem meg:

1.^o Ne gondollyunk erre

Ezt nálunk Németesnek tartyuk, és igy mondgyuk: Ne gondollyunk evel vagy véle.

2.^o A Poesisba már jó tova mentünk

Mi úgy mondgyuk: jó elé. A Tova bizontalan p. o. vesd tova. Vagy játékos.^*

3.^o Egyébb Magyar irókat

Mi az egyébbel élünk a’ személytelen dolgokba; a’ személlyesekbe mással p. o. mas M.^* irók.

4. Nem azt állittyuk mintha munkáink minden nagy fogyatkozásoktol mentek vólnának

Talám kissebb fogyatkozásoktól.

5. Melly szók P. Pápaiban fel nem találkoznak

Mi a’ találkozunkal élünk tsak a’ személlyes dolgokba, a’ többit ugy mondgyuk találtatnak.

6. Hazánk környékibe.

Nálunk a’ környék tészi azt a’ mi kivűl van, a’ mi belöl van, a’ van kerületibe, határiba.

7. Az első szakaszban (a’ mellyben négy az esztendőnek végivel egy kötetet fog tenni sat.

Tehát az első szakaszban négy vagyon. Nem* Talám a’ Millyen

8. Ugyan azért fogadtuk fel a’ Museum nevezetet sat.

Mi igy mondgyuk: vettük fel. Több nintsen T. Uram tettzésit és itéletit az én jegyzésemről alig várom, de tsak akkorra tartom mikor a’ házbol ki mehetvén, találkoznom szerentsém lészen. Illyen jelentő Levél után nagy reménységem vagyon a’ Magyar Museumról. Tudgya T. Uram ki a’ Fő szerzője? Egy érdemes Kazinczy nevű Ur. Éppen most tudosittatom róla. Segillő társai közűl egyik P. Szabó Dávid Kassán lakó érdemes Tanito. A fentebb irt Jegyzések közűl a 4diket és 7diket nem kellett vólna T. Uramnak ki-jegyeznem, mert vagy hirtelenségnek, vagy a’ le iró hibájának gondolom, és a’ többi közé nem tartozik: de azért tettem ki, hogy annál fogva aztis meg jelentsem T. Uramnak, hogy más okaimis voltak, de ez a’ kettő kiváltképpen meg erősített benne, hogy azt az érdemes Jelentő levél iróját Ifju Urnak gondollyam, amint valosággalis úgy vagyon. Mind a’ betsületnek kivánása, mind a’ közönségesnek tartozó Tekintet, nehezen és ritkán nyerhetik egy ifjú sebes elmétől a’ Türést. Csak a’ visgáló és fontoló Türedelem tehet pedig menté egy irást azoktol az hibáktól, mellyek ámbár a’ Nemes Tárgy elő adásának böcsit el-nem ronthattyák, de az egész tőkélletességire meg kivántatnak. De mindezek Édes T. Uram előttem annak az nagy érdemü Kazinczy Urnak Tekintetit egy cseppet sem kissebbittik. És meg valhatom T. Uramnak, hogy nyelvünkön maga nemiben akkora irásocskába soha annak párját nem láttam.^* Igen meg vagyok elégedve minden részibe véle. A’ vers szerzés vólt minden nemzeteknél, sött minden nagy elméknélis a’ világosodásnak és a’ Tudományok gráditsának első foga.^* Majd aval és az által meg barátkozván nemzetünk a’ könyvekkel és olvasással, reménységünk lehet többekhezis. Szaporodik mindennap érdemes Iroinknak számok, vadnak mindenféle verseink, Vitézi enekeink, és Romai Költeményeink. Én ugyan meg vallom, hogy ezeket kivált^* az ujjakat öszve vetvén a’ Régiekkel és a’ más Nemzetekével leg tökélletessebbeknek nem tarthatom: de azért mindazáltal azokat az Urakat, kik a’ több Tudományoknak mezején, annyi viszontagságok közöttis édes Nemzeteknek utat nyitni ’s ösvént verni nem sajnállottak, tsak nem mintegy Házi Isteneimet ugy tisztelem. Igen szerentsétlen gondolatnak tartom ugyan az Etelka irojában, a’ magyar köz példa beszédeket azon könyvbe kivánni egybe szedni, melly egy Királyi Házbol való nagy méltóságu Kiss-Aszszony ’s több Uri fő rendek történeteit foglallya magába: melly ollyan jeles Tudománnyal ékeskedik: de a’ munka azért előttem mindenkor bötsösnek marad. A’ Balaton mellyéke ollyan nagy világot nem tehet egy Vers szerzőnek az elméjebe, mint régen Roma ’s ma Paris tettek és tehetnek: de azért Horváth Adamat mégis tisztelem: sok fogyatkozás lészen mind addig ezekbe mig valaha Nemzetünk Naggyai és jobb elméji a’ főbb és kivált Anya várasokba meg telepedvén, ’s ottan Társaságokat kötvén, a’ Tudományokat a’ világ piatzára viszik. Ajánlom magam édes K. T. Uram, kérem szerezze meg és részeltessen engemis a’ Museum darabjaiba, a’ költséget örömmel meg fordittom; lévén különös Tiszt[elettel]^*

T. Professor Uramnak

a Szállásomon^* 10^a Jan.

789.