HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday I. Gedeonnak
Kassa, 1789. január 3.
Nagyságos Uram!
Irtam é valósággal Nagyságodnak, miólta Verseit Berzeviczy Uram által venni szerentsém vala, vagy tsak akartam? – nem tudom; olly sok féle bajaim vóltak, Novembernek 6dikától fogvást szűntelen hívatalbeli útazásban lévén. Ha írtam, jelentettem bizonyosan Nagyságodnak, minő örömmel bontottam-fel mind magam, mind Társaim a’ Verseket látván, hogy Nagyságod kis Társasságunkat millyen kegyesen öregbíti: de tsak-hamar azután nagyon el-szomorodtam azt olvasván hozzám intézni méltóztatott Leveléből, hogy Nevét el-titkoltatni óhajtja. Én akkor Regmetzen vóltam, ’s tsak levelemmel küldöttem-bé a’ verseket Kassára, ’s Társaimat vissza-jövetelemkor hasonló szomorúságban találtam. Kevélykedve hízelkedénk azzal a’ ditsekedéssel magunknak, hogy Nagyságod közönségesen tiszteltt Neve Társaságunknak fényt, és következésképpen elő-menetelt, ’s a’ Literaturának tekintetet és gyarapodást ád – ’s ímé: füstre lobbant egyszerre reménységünk, örömünk, ditsekedésünk! – Ne végye Nagysád tiszteletlenségnek bátorságomat ha kérni*
mérni [Átírás.]
merem, hogy engedje nékünk ezt a’ ditsősséget, – közöljön fényt velünk! Szíves nyughatatlan kívánsága ez mindnyájunknak, nem tsak nekem. Tselekedje-meg ezt Nagyságod az én kérésemért – Társaimnak kérésekért – a’ Haza javáért. – – Ha szemben lehetnék Nagyságoddal nem nyugodnék-meg elébb, hanem ha bé tellyesítené Nagyságod kérésemet. – ’S ennek következései is lesznek. Nagyságod Nevének el-mellőzését látván mások, ugyan azt kívánják majd. Szentűl mondom, hogy Kánonok Molnárnak egynehány darabjait egyenessen vissza-vetettük azt kívánván hogy neve titokban maradjon. Ő néki bibéje vólt; mert Szerdahelyi meg-bántotta, ’s már most fél: de más a’ Nagyságod dolga; Nagyságodnak versei attól nem tarthatnak. – – Imé már eggyik Társam le-írt*
le-írt<a>
a’ Versekből egynehanyat hogy ezen Negyedbe iktattassanak, ’s alájok tette Nagyságodnak nevét, olly reménység alatt, hogy kérésünk meg-hallgattatik. – Ha meg tsalatkoznánk, kérem alázatosan leg-alább a’ B. R. G. nevezeteket hagyja-meg Nagyságod.
Az által-küldött Versek mind bé nem mehettek ebbe a’ Negyedbe, mert úgy a’ köttet igen meg vastagodott vólna, ’s attól is tartottunk, hogy a’ jövő Negyedek Versek nélkűl ne maradjanak. Hogy az el-rendelésben semmi személyes tekintetek nem vóltak előttünk, vagy az elsőbbeket a’ hátrúlsóbbaknál jobbaknak nem állítjuk, arról bíztossá teszem Nagyságodat mindnyájunknak nevekben. A’ hosszaságra, rövidségre, a’ tárgyak egyenlőségekre vólt tsak tekintet el-rendelésekben.
Ha Nagyságod ebbe a’ Negyedbe valamelly ki-hagyott darabot akarna iktattatni, parantsoljon velünk bíztosan. Mindenikünk olly szíves tisztelője Nagyságodnak, hogy azt kegyesség és bízodalom jeléűl vesszük.
A’ Verseket in Manuscripto most meg-tartóztatja Batsányi Társunk, a’ ki mindég Kassán marad, és így a’ kinek kezénél leg-bíztabban állhatnak.
B. Orczy is küldött némelly darabokat, azzal a’ kedves bíztatással, hogy Gróff Teleky is küld nem sokára, de azzal a’ parantsolattal is, hogy ezek tsak a’ 3dik vagy 4dik negyedbe tétessenek.

Ujobban kérem Nagyságodat, mindenre a’ mire kérhetem! – Az én Bácsmegyeimből 7. árkus már ki-jött. – Ajánlom magamat grátziáiba ’s maradok egész hív tisztelettel
Nagyságodnak
Kassán 3. Jan.
789.
alázatos tisztelője
Kazinczy