Nagyságos Uram!
El-készűle végtére az én Gesznerem is, mellyet esztendőnél tovább tartott kezei között Landerer. Nem tudom mitsoda szerentsétlenségből
*szerentsétlénségből [Az ékezet törölve.]
a’ Barótzy Tisztelőihez tett ajánlásom ki-maradott a’ nyomtatásból, és azt én magam se vettem elébb észre, hanem tsak akkor, mikor már némely exemplárokkal másoknak kedveskedtem is. De tsak-ugyan nem panaszolkodhatik Báróczy, mert rólla a’ Nagyságodhoz írott és a’ fordításnak elibe tett Levelemben dítséretesen emlékezem.
Én ezt a’ nyomtatást nem nézhetem bosszankodás nélkűl. Teli vagyon hibákkal, és ezenn felűl a’ Landerer emberei olly motskosan nyomtatták, hogy sok exemplárokat el-kellene hányni. – Azonn lészek tehát, hogy mintegy esztendő múlva tsínosabban és sok igazgatás által jobbá téve botsáthassam-ki.
Most eggy más munkám vagyon készen nyomtatás alá. Esméri reménylem Nagyságod azt a’ kis Románt, a’ mellyet Sonnenfelsének is mondanak lenni:
Adolphs gesammlete Briefe. – Ez a’ Göthe Wertherének példája szerint van írva. A’ Festegetések benne patheticusok. Én ezt le-fordítottam, ’s Magyarrá tettem; azaz, a’ személyeket és a’ történetet Budára hoztam által; Adolph nállam
Bácsmegyei, Sophie
Surányi Mantzi ’s a’ t. A’ történet ez: Bácsmegyei Surányi Mantzival szerelemben és
*szerelembe <van> és [Az „n” utólag beírva.]
tsak nem jegyben
*jegybe [Az „n” utólag beírva.]
van: Szentpétery Secretariussá lesz a’ Ltle Consiliumnál, meg esmerkedik Mantzival, meg kéri a’ szüléitől, ’s ezek a’ Lyányt hozzá adják. Bácsmegyei ezenn annyira el-tsügged, hogy minekutánna egykor véletlenűl vélek öszve-akad, beteggé lesz, ’s meg-hal. Ohajtanám hogy minekelőtte ez a’ munkám közre mégy, az a’ szerentséje lehessen, a’ melly vólt Geszneremnek, hogy Nagyságod revideálhassa. Első alkalmatossággal le-kűldöm már 12. árkusnyira tisztán le-íratott darabját, ’s alázatosan kérem Nagyságodat, méltóztasson Trattnerrel szóllani munkába vétele eránt. – Mintegy 17. arkusra mengyen mind öszveséggel, ’s én semmi exemplárt nem kívánok, sőt 50.-t tőlle meg-veszek.
A’ Museum nevezete nékem tellyességgel nem tetszett. Engedtem mind azáltal Társaimnak. Adják az Egek hogy igyekezeteinknek bóldog végét láthassuk.
Koros Imre Uram se Zrínyit nem kűldi, se a’ Nagyságod meg-ígértt munkáit. Nyughatatlanúl várom mind a’ két darabot, hogy a’ második Nyalábba belé iktattathasson, és Tarsaságunk Nagyságodnak nevével ditsekedhessen. – Ajánlom magamat Nagyságodnak sokszori kegyességeibe ’s maradok
Kassán 19. Maji
788.
alázatos tisztelője
Kazinczy mpr.
[A borítékon a címzés:]
a Monsieur
Monsieur le Baron de Ráday
etc. etc.
à Pesth ://:
[A boríték zárlatán ép fekete viaszpecsét.]