A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Minekelőtte köz-hellyenn jelennék-meg a’ Geszner Idylliuminak Magyar fordításával, szükségesnek látom, hogy meg-ítélésére olly Bírót válaszszak, a’ ki hibáit érzékeny^* fülekkel ’s szemekkel érezze, és a’ ki azokat nékem egész szabadsággal tudtomra adja. Nagyságodonn kívűl nem esmerek senkit, a’ ki kívánságomat tellyesíthetné; valamint más részről nintsen senki, a’ kinek inkább kívánnám hallani javallását: ’s innen eredett az a’ bátorságom, hogy azon Tudósításomnak, a’ mellyet ezen fordításnak elibe akarok tétetni, a’ Nagyságod nevét homlokára függesztettem. Szenyvedje meg azt Nagyságod, ’s ne tekintse hibáim el-ítéléseinek únalmasságát, nem annyira alázatos kérésemre, mint attól az hazafíúi nemes indúlattól ösztönöztetvén, hogy e’ szerint valaha motskok nélkűl fog fordítást olvashatni Hazánk.

Én erős hiedelemmel hiszem, hogy Nagyságod kérésem vakmerőségét jóra fogja magyarázni, és hogy engemet azonn grátziáiba mellyet erántam mutatni méltóztatott, továbbá is meg-tart. Ki a’ leg-forróbb tisztelettel maradok

1785.