HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Énekelt költészet, elektronikus kritikai kiadás

HU EN
6. A’ Mennyeiek’ Karja így vígasztalja az Özvegyet
[Kegyes Özvegy vegyél bútsút keservedtől]

A dallam lelőhelye

a) Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz Énekek*
MTAKK RUI 8r. 46. (Stoll 639.)
(1813) – 80. sz.
– Ötvonalas rendszerben ritmus, kulcs és előjegyzés nélkül lejegyzett dallam, finalis a 2. vonalon. A dallam Pálóczinál A megpáratlanúlt pár… kezdetű ének szövegével társul, melyet Horváth Ádám Czindery kérésére írt: „Ez az ének néhai Czindery Pál remek musicus és mások felett derék német poéta kérésére egy szomorú magyar áriára íródott: s miként üti meg a mértéket? A próba megmutatja.”*
Pálóczi Horváth Ádám: Magyar Árion. 30. sz. jegyzet. Idézi Bartha, in: ÖÉ 546. o.
A fentebb hivatkozott „szomorú magyar ária" az Ollyan beteg a szeretőm, talán meg is hal... (ÖÉ 326. sz.) kezdetű ének, melyet Pálóczi ama „hónyi, régi és közép idejű énekek" közé sorolt, melyek nem az övéi, "de a’ 450 számban benne vagynak", és amelyekből „egynehánynak örök el veszését én jobban károllom; mint a’ hódoltató Táborbúl egy hatvan fontos ágyúnak."*
Horváth Ádám – Kazinczynak. Petrikeresztúr, 1815. június 13. (KazLev. XII/526. 2920. sz.)

Műfaj- és dallamtörténet

Autográf 1798-ból. A vers témájában szorosan kapcsolódik a Czindery’ sírja felett című, Czindery Pál halálára írt temetési búcsúztatóhoz, a CsAV. 8. darabja.
A Czindery-család korából messze kiemelkedő (zenei) műveltségéről gróf Hoffmannsegg is megemlékezett 1793–1794-es útleírásában:„Czindryné, úgy látszik, hogy igen élénk és vígkedélyű, neki van itt a legjobb háztartása, az egyetlen, hol a fiatalok német és franczia mód szerint viselkednek [...] Ez egy teljesen nagyvilági úrnő [ti. Czinderyné]; eszes és tág ismeretei vannak még az irodalom és a nyelvészet terén is. Valóban nagyon művelt társalgási hang dívik ezen házban, mivel itt csak válogatott társaság szokott megfordúlni s kiki tetszése szerint mulat. [...] Egy zongorához vezettek, a melynél az egyik kisasszony épen leczkét vett. A hangszer maga igen jó, csak némileg elhangolt, de nem úgy mint a múltkori, – egy félszázados nyugalom, hanem a nedves időjárás miatt. A hangjegypolczon különféle, a legjobb Mozart- és Pleil-féle szonáták és variácziók feküdtek, a melyek közül egynehányat eljátszottam a hogy lehetett. Azután Petőné énekelt igen kellemesen, majd a többi, igen jól bútorozott és felszerelt szobákba vonultunk vissza sakkot játszani, melyhez Czinderyné igen ért; egy nehány könyvet is előhozott kicsiny, de kedves és hozzá eléggé értékes könyvtárából."*
Hofmannsegg, 1887, 32, 36–37.
Bár Csokonai szövegével nem maradt fenn dallamlejegyzés, mivel a költő a tisztelettétel és az özvegy mecénásnak való megnyerése miatt a költeményt valószínűleg arra a Czindery által kedvelt dallamra írta, melyre Horváth Ádám A megpáratlanúlt pár (ÖÉ 80. sz.) című versét készítette, Csokonai szövegét ezzel párosítottuk. Az azonos zenei fogantatásra mutat, hogy a két költemény formája megegyezik. A dallamot a páros-páratlan szótageloszlás váltakozását érzékeltetve a szövegritmusnak megfelelően 2/4-ben, ugyanakkor több helyen triolával ritmizáltuk.

Szerkezet és verselés

A vers 12 szótagú sorai a páros lüktetésű dallam súlyviszonyainak megfelelően 4+4+4–es, 9-es sorai 4+5-ös (illetve 4+4+1-es), 14-esei pedig 4+4+4+2-es ütemhangsúlyos osztásúak.
Szöveg Dallam
12a A
12a B
9b C
9b C
14c D
14c E