A dallam lelőhelyei
a) Csokonai Vitéz Mihály Poétai Munkái*(I. kötet: Békaegérhartz. Dorottya. II. kötet: Anakreoni Dalok. A’ Tavasz. III. kötet: Lilla. Ódák. IV. kötet: Diétai Magyar Múzsa. Alkalmatosságokra írt versek. Közreadta Márton József, Bécs, 1813)
(1813, 1. kötet függeléke )
– F-dúrban, 2/4-es ütemmutatóval, „Elevenen” előadói utasítással, zongorakísérettel ellátott dallam.
b) Tóth István Kótáskönyve*Kolozsvári Egyetemi Könyvtár Kézirattára 1668. (Stoll 780.)
(1831–1832) – 7. sz. 116. o.
– Márton József kiadásából zongorakísérettel együtt lemásolt darab (F-dúr, 2/4, „Elevenen” tempójelzéssel).
c) Tóth István: Áriák és Dallok*MTAKK RUI 8r. 63.(Stoll 786.)
(1832–1843) – a legelső ének (számozás nélkül)
– Ugyanaz, mint a Kótáskönyvben, csak ahhoz, illetve Márton eredeti kiadásához képest leegyszerűsített zongorakísérettel van lejegyezve.
d) Almási Sámuel: Magyar Dalnok I.*Kolozsvári Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Seprődi Hagyaték Ms. 3871.
(1870 k.) – 70. sz. 89–90. o.
– A Márton József által közreadott dallam A-dúrba transzponálva, zongorakíséret nélkül, „Csendesen” utasítással.
e) Bartalus István: Magyar Orpheus (Pest, 1869) – 64. o.
– Bartalus a Márton József által közölt dallamot adta újra ki (F-dúr, 2/4, „Elevenen”).
f) Bartalus István: Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye VII. (Bp., 1896, VII. kötet) – 6. sz. 16–17. o.
– Bartalus ismét a Márton József által közölt dallamot adta közre, csak kidolgozottabb zongorakísérettel, hangszeres elő- és utójátékkal látta el, illetve a strófa utolsó sorának ismétlése után teljes egészében megismétli az versszak második részét.
Műfaj- és dallamtörténet
A Békaegérhartz (Batrachomyomachia vagy Békaegérhartz Blumauer módja szerént) I. Pipa-dohányának első strófája 1793-ból. A CsEK. szerint „Tréfás Epopéja trávesztálva Homér utánn. Megigazítni.” Az eposzparódia 1813-ban a Márton József által Bécsben kiadott Csokonai Poétai Munkáinak 1. kötetében jelent meg. Márton a dallammal közreadott első strófának külön címet adott – Felfohászkodás –, amit a kéziratos másolók többsége is átvett.
Bár a travesztia nem dallamra készült, a vers dallammal való közreadása feltehetően Csokonai szándékát tükrözi. Márton József akár Csokonai elképzelése szerint, akár nem, de mindenképp az olvasóközönség tetszésére látta el dallammal az eposzparódiát. Kazinczy így írt erről Kölcseynek: „Tegnap Prof. Nagynál láttam a' Márton által kiadott Csokonai első darabját. Szegény Csokonai! Szegény Márton! A' Bék'egérharcz első stropháját Márton még Muzsikába is téteté, nyilván hogy azt énekleni lehessen. Ist das nicht witzig?”
*Kazinczy – Kölcseyhez. Széphalom, 1813. június 3. (KazLev. X/401. 2449. sz.)
Bár a kotta alá csak a darab bevezető strófáját illesztette, az olvasót a következő strófára vezetve
(Ama rettentő sat.) az egész művet éneklésre ajánlja. Kisebb-nagyobb eltéréssel (pl. Almási Sámuel egy-két hang erejéig itt is változtatott a dallamon) minden forrás a Márton József által kiadott dallamot tartalmazza.
A CsKölt, 2 (467. o. ) Márton József dallamát közli, kiadásunkban is ez szólal meg.
Szerkezet és verselés
Kétszeres verselésű. A trocheikus lejtésű 8-as és 7-es sorok 4+4-es, illetve 4+3-as ütemhangsúlyos osztást kapnak. Énekléskor az eredetileg rímtelen utolsó szövegsor az ismétlése miatt elveszíti rímtelen jellegét. A szövegstrófa szerkezete egybevág a szapphikus formájú dallam szerkezetével: AAB //: c ://
Szöveg |
Dallam |
8a |
a |
A |
7b |
b |
8a |
a |
A |
7b |
b |
8c |
c |
B |
8c |
d |
7x |
e+f |
C |