Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Énekelt költészet, elektronikus kritikai kiadás

a) Csokonai autográf^*

MTAKK K 672/I

– 32b

– Csokonai által kilencvonalas rendszerben ritmus, kulcs és előjegyzés nélkül lejegyzett dallam, finalis az 5. vonalon, a vers kezdősorával a kotta fölött.

b) Csokonai autográf^*

OSZK Oct. Hung.512.

– 10b

– a-mollban, 3/4-ben, Csokonai által kalligrafikusan letisztázott dallam, A’ Korán megtisztelt Virtus III. éneke (Rekesszük mindnyájunkat…), „Lengyel” felirattal ellátva. Bár ebben a kéziratban az Ott, hol a’ Patakotskára nincs utalás, ugyanezt a dallamot Csokonai a melodiáriumok szokásos lejegyzésével Ott hol a patakotska… szövegkezdettel a dallam fölött az MTAKK K 672/I-es jelzetű kéziraton [a) forrás] korábban már feljegyezte.

c) Farkas Sámuel-melodiárium^*

Bp., Magántulajdon, MTAK Mf. 260/III. (Stoll 565.)

(1802–1816) – 180. o.

– Ötvonalas rendszerben ritmus, kulcs és előjegyzés nélkül lejegyzett basszus szólam, finalis az 1. vonalközben, kezdősorral a kotta fölött.

d) Melodiárium^*

Sp. Nkt. Kt. 601. (Stoll 598.)

(1808 k.) – 4. o.

– Ötvonalas rendszerben ritmus, kulcs és előjegyzés nélkül lejegyzett dallam, néhol a concantus kísérőszólammal együtt, finalis a 2. vonalközben, a vers kezdősorával a kotta föltött. A dallam a Tanúld a’ Nagyok esetéböl por szülte halandó / Hogy az élet legfényesebb bóldogsága is mulandó… kezdetű halotti ének nótautalásaként van lejegyezve.

e) Sebestyén Gábor jegyzetkönyve^*

OSZK Oct. Hung. 540. (Stoll 618.)

(1810–1811) – 35a

– Nyolcvonalas rendszerben ritmus, kulcs és előjegyzés nélkül lejegyzett négyszólamú kóruspartitúra, a tenor szólam finalisa a 4. vonalközben, a vers kezdősorával a kotta fölött. Emellett a megfelelő helyen, mintegy zárlatként a költemény utolsó sora is olvasható a partitúrában.

f) Halotti Énekek^*

MTAKK RUI 8r. 60. (Stoll 636.)

(1813) – 24. sz. és 44. sz.

– Ötvonalas rendszerben ritmus, kulcs és előjegyzés nélkül lejegyzett dallam. A szövegek előtti dallamjegyzékben kétszer is megtalálható a melódia. A 24. számú dallam finalisa a 3. vonalon, a 44. számúé a 2. vonalközben van. Az Ott hol a patakotska… csak nótautalásként szerepel a kották fölött, a kézirat Csokonai szövegét nem tartalmazza.

g) Félegyházi Lajos-énekeskönyv^*

OSZK Oct. Hung.1729. (Stoll 1274.)

(1827) – 90a , 90b

– Hétvonalas rendszerben ritmus, kulcs és előjegyzés nélkül lejegyzett dallam, egy többnyire tercmenetben mozgó kísérőszólammal együtt, a dallam finalisa a 3. vonalközben, a vers kezdősorával a kotta fölött.

h) Külömbféle Muzsikai Darabok Fortepiánóra készitve^*

LFZE Magyar Zenetörténeti Kutatókönyvtár Ms. Mus. 359.

(1828) – 51. o.

– A Csokonai által lejegyzett dallam [b) forrás] díszítettebb változata, c-mollba transzponálva, 2/4-es ütemmutatóba átírva, egyszerű zongorakísérettel, kezdősorral a kotta fölött.

i) Melodiárium^*

Gupcsó Ágnes tulajdonában (Stoll 1291.)

(1829 k.) – 38. o.

– Ötvonalas rendszerben ritmus, kulcs és előjegyzés nélkül lejegyzett discant szólam, a finalis a 3. vonalon, a vers kezdősorával a kotta fölött. A dallam a Komor szemmel nézi a sors… kezdetű halotti ének nótautalásaként található meg a kéziratban.

j) Tóth István Kótáskönyve^*

Kolozsvári Egyetemi Könyvtár Kézirattára 1668. (Stoll 780.)

(1831–1832) – 14. sz. 119. o.

– Ugyanaz a dallam, mint a Külömbféle Muzsikai Darabok Fortepiánóra készitve című kéziratban [h) forrás], azaz a Csokonai által lejegyzett dallam [b) forrás] díszítettebb változata klavírra alkalmazva, c-mollba transzponálva és 2/4-es ütemmutatóba átírva, „Mérsékelten” tempójelzéssel, szöveg nélkül, a vers kezdősorával a kotta fölött.

k) Tóth István: Áriák és Dallok^*

MTAKK RUI 8r. 63. (Stoll 786.)

(1832–1843) – I/4. sz. 3. o.

– Ugyanaz a darab, mint a Kótáskönyvben, azzal a különbséggel, hogy néhány szó eltérésével a vers első strófája is le van jegyezve a kotta alatt.

l) Almási Sámuel: Magyart Dalnok II.^*

Kolozsvári Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Seprődi Hagyaték Ms.3871.

(1870 k.) – 191. sz. 210 – 211. o.

– Ugyanaz a dallam, mint ami Aranynál szerepel [m) forrás], azaz a Csokonai által lejegyzett dallam [b) forrás] leegyszerűsített változata d-mollba transzponálva, 4/4-es ütemmutatóba átírva, „Csendesen” jelzéssel. A dallam alatt a vers első strófája olvasható, Laura helyett Lilla névváltozattal.

m) Arany János népdalgyűjteménye^*

LFZE Magyar Zenetörténeti Kutatókönyvtár Ms. Mus. 359.

(1874) – II/5. sz.

– A Csokonai által lejegyzett dallam [b) forrás] leegyszerűsített változata d-mollba transzponálva és 2/4-es ütemmutatóba átírva, „Adagio” jelzéssel, a vers első strófájával a dallam alatt, Laura helyett Lilla névváltozattal.

A párberszédes kettős dal első, eredetileg dallamra írt szövegváltozata 1795-ben keletkezett, és az 1795-ös Szatmárnémeti Gyűjteményben^* maradt fenn autorizált formában, három strófával (Tirzis Laurához; Laura Tirzishez; Mind a' Ketten). A szöveg az utolsó strófa nélkül még szintén 1795-ben jelent meg az Urániában, ám az 1796-os autorizált Nagy Gábor-gyűjteményben^* ismét szerepel a harmadik strófa. Csokonai 1795-ös katalógusán (CsEK.): „A feléledt Pásztor. 10. (Dal.) Kettős Dal Notájánn igazítani.” olvasható, aminek megfelelően az 1802–1804-es CsÓdák I. kötetében már átdolgozva került közreadásra. Mivel a fennmaradt dallamra Csokonai a költemény első szövegváltozatát írta, kiadásunkban ebben a formában hangzik el az ének.

A korabeli másolatok többségén „Nota”-ként, illetve „Ének” vagy „Aria” megjelöléssel szerepel. Korának egyik legnépszerűbb darabja volt. Nemcsak számtalan másolata keletkezett, de mint nótautalással is lépten-nyomon találkozunk vele. Csokonai szövegének forrása G. H. A. Koch An die Westwinde című verse lehetett, amit 1791-ben Verseghy Joseph Anton Steffan dallamára fordított le Thirzis’ üzenettye címmel.

Dallamát A’ Korán megtisztelt Virtus III. Énekeként (Rekesszük mindnyájunkat…) 3/4-ben, „Lengyel” felírással maga Csokonai jegyezte le. A 3/4-es lengyel azonban az Ott, hol a’ Patakotska… slágerdallamaként hamarosan tipikus 2/4-es verbunkossá azaz "magyarrá" változott – a szöveg bizonytalan prozódiáját kihasználva ugyanis 2/4-ben kezdték értelmezni a dallamot (Lásd Tóth István, Arany János, Almási Sámuel lejegyzését), de az is elképzelhető, hogy a szöveg hangsúlyviszonyaihoz megfelelően maga Csokonai ütemezte át a dallamot. A "Notájánn igazítani” megjegyzés így is értelmezhető.

A melodiáriumok mellett a modern lejegyzésű forrásoknak két csoportját különböztethetjük meg. Míg az egyik forráscsoport kicsit egyszerűsített Csokonai dallamán (Almási Sámuel, Arany János), a másik (Tóth István, Külömbféle Muzsikai Darabok Fortepiánóra Készitve) az eredetinél is díszítettebb változatban örökítette meg a melódiát.

A CsKölt, 3 (281. o.) Kodály-Gyulai, 1952 alapján Arany János és Tóth István dallamát közölte, de a forrás és Tóth István nevének említése nélkül. (A dallamközlés több szempontból is hibás: Arany dallamánál nincs kitéve az ismétlés utáni előjegyzés (b), Tóthnál pedig a 8. ütemben el van hagyva a módosítójel (f’’ helyett fisz’’ van), illetve a hangszeres közjáték alá szöveg került). Kiadásunkban kétféle változatban szólal meg az ének: a Csokonai autográf alapján 3/4-ben (b forrás), és a Külömbféle Muzsikai Darabokból (h forrás) 2/4-ben.

Határozatlan metrumú vers, melyben a dallam ütemvonalai a dallam és a szövegívek elcsúszása miatt bizonytalan cezúrákat képeznek. A vers metrikai bizonytalanságát Csokonai ama prozódiai játékossága okozza, hogy a szöveg írásakor nem követte a dallam témájának ívét, azaz a szöveg értelmi és prozódiai határai nem esnek egybe a dallamív kezdetével és végével. Ez Csokonai verstani nézeteit és gyakorlati munkásságát tekintve nyilvánvalóan szándékos volt. A költő a magyar költői nyelvben kibontakozóban lévő szimultán verselési rendszerrel játszott, azt hozta mozgásba.

A források azt mutatják, hogy a dallamívek megbontásával, illetve ebből fakadóan a verselési rendszerek lebegésével, egymásba való átjátszásával a kortársak még nem nagyon tudtak mit kezdeni, mert Csokonai lejegyzésén kívül szinte minden más forrás 2/4-ben értelmezte az eredetileg 3/4-es dallamot (kivétel az 1808-as Melodiárium, melynek primitív ritmusjelzése még Csokonai lejegyzéséhez hasonlóan 3/4-es lüktetést sugall). A korabeli értelmezők-előadók tehát az egyértelműségre, (hagyományos rendszerre) való törekvés miatt a szövegsorok kezdetét értelemszerűen ütem egyre, azaz zeneileg súlyos helyre tolták át. Ám a szöveg prozódiája olyannyira változékony, hogy nincs „jobb” megoldás. Az azonos ütemmutató sem vezet ugyanis mindig ugyanahhoz a súlyeloszláshoz. A vers bizonytalan prozódiájának értelmezése elsősorban a lejegyző ritmusérzékétől függött. Almási Sámuel például hangról-hangra ugyanazt a dallamot írta le 2/4-ben, mint Arany, de Arany János szünetek beiktatásával olyan szótagokat tett hangsúlyossá, amelyeket Almási felütéssel még súlytalannak érzékelt, illetve súlytalanként jegyzett le.

Szöveg	Dallam
15a	A
15a	A
14b	A5v
5b	b
5b	b
6c	c
6c	c
12c	D