HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Énekelt költészet, elektronikus kritikai kiadás

HU EN
29. Egy kesergő Magyar (a' Mohátsi nótára)
[Minden vígasság tőlem el távozott]

A dallam lelőhelyei

a) Almási Sámuel: Énekes Gyűjtemény II.*
MTAKK Ms. 10.002. (Stoll 765.)
(1834) – 140. sz.
– A-dúrban, 4/4-ben, gitárkísérettel lejegyzett dallam, a Mohácsi-nóta szövegével.
b) Almási Sámuel: Magyar Dalnok I.*
Kolozsvári Egyetemi KÖnyvtár Kézirattára, Seprődi Hagyaték Ms. 3871.
(1870 k.) – 143. sz.
– Ugyanaz a dallam, mint az Énekes Gyűjteményben, csak kíséret nélkül, és „Busan” jelzéssel, a Mohácsi-nóta strófáival.
c) Barsi Ernő 1976-os népdalgyűjtése (1976) –fotó
– Megjelent a Honismeretben (1978/5–6, 105–107.) Barsi Ernő: A Mohácsi vész históriája a régi szigetközi lakodalmakon.

Műfaj- és dallamtörténet

A verset 1793-ban írhatta Csokonai, autográfja nem, csak autorizált másolata maradt. A CsEK.-n ez olvasható: „Egy kesergő Magyar. Ode. Notáját ki tsinálni.” A CsMfj.-n is az Ódák között szerepel. A CsKcsj.-n a „No. 6 Mások írása” kötegben ez olvasható: „30. A’ Mohátsi Nótára”. A DMM-ben még a’ Mohácsi nótára nótautalással jelent meg. Később a CsÓdák első kötetében már elmaradt a cím alatti nótautalás.
Csokonai a verset a korban igen ismert Moháts, Moháts, Sebes vérontás hele… kezdetű Mohácsi-nótára írta, formájában is azt követi. A Mohácsi-nótát dallamával együtt a 19. század első felében csak Almási Sámuel jegyezte le (a többi énekeskönyv csak a szövegét rögzítette). Közel két évszázad múlva Barsi Ernő ugyanezzel a dallammal és szöveggel egy szigetközi lakodalmon találkozott, ami autentikussá teszi Almási lejegyzését. A Mohácsi-nóta korabeli forrásait és szövegváltoztait ld. Közkölt. 3/A, 25-29, 334-338. o.
A fent megjelölt dallamforrások tehát nem Csokonai szövegét, hanem a Mohátsi-nótáét tartalmazzák, ami kiadásunkban Csokonai szövegével hallható. A Mohácsi nótára nótautalás ellenére a verbunkos-divat felerősödésével a 19. század elején már inkább Spech János megzenésítésével terjedt a költemény. Tóth Istvánnál (Áriák és Dallok) és Bartalus Istvánnál (Magyar Orpheus) is ez található, hiszen az „igaz magyar” verbunkos az 1830-as évekre már ugyanazt az érzelmi töltetet hordozta és ugyanazt a célt szolgálta, mint korábban a Mohácsi-nóta, csupán egy aktuálisabb, modernebb formában tette ezt.
A CsKölt, 2 (274. o.) Tóth István alapján Spech János utólagos megzenésítését közölte. Kiadásunkban az Almási Sámuel lejegyzésében fennmaradt Mohácsi-nóta dallamával szólal meg Csokonai verse.

Szerkezet és verselés

Verselése a dallam súly- és ritmusviszonyaitól függ. Ennek megfelelően, míg a vers első fele szinte tisztán ütemhangsúlyos tagolású, második fele (az utolsó négy sor) az ütemhangsúlyos osztás mellett trocheusi lejtést is kap.
Szöveg Dallam
11a a A
18b b
11a a A
8b b
7c c B
7c cv
7d d C
7d e