26.1. [Haj Rákotzi, Bertséni, – Tököli]
(A Culturából)
(A Culturából)
Műfaj- és dallamtörténet
A Cultura (1799) II. felvonásának 4. jelenésében Pofók énekli a Rákótzi-nótát, illetve annak Csokonai-féle parafrázisát.
A Rákótzi-nóta különböző szövegváltozatainak kontaminálása a felhasználó ismeretétől függően természetes volt a 18. század végén. „Ezek a változatok strófaszerkezetükben is különböznek egymástól, így a hozzájuk tartozó dallamok formailag eltérőek. Azonosításukat a jellegzetes intonáció, az első dallamsor végén az alaphangra ugró kvinttel, s a fríg zárófordulat teszi lehetővé.”*
Papp, 1999, 251.
A Rákótzi-nóta 18. századi változatait és lejegyzéseit ld. Bartha, 1935, 126–130. o. (61. sz.), ÖÉ 11. sz. (506. o.), Szabolcsi, 1979, 184–185. A dallam erdetéről ld. Domokos, 1980.Kiadásunkban Csokonai Rákótzi-nótáját a különböző egykorú források szükségszerű kontaminálása alapján szólaltatjuk meg: Szarka János-melodiárium (1798),*
Sp. Nkt. Kt. 514, 233. (STOLL 439.)
ÖÉ 216. sz., Zemplényi-kézirat (1775–1785).*Magántulajdon, 56. o.
Szerkezet és verselés
A különböző hosszúságú ütemhangsúlyos sorok a dallam súlyviszonyainak megfelelően általában 4+4+maradék ütemezésűek.
| Szöveg | Dallam |
| (4+7) 11a | a+b |
| (4+9) 13a | a+c+bv |
| 8x | d |
| (4+9) 13a | a+e |
| 5b | bv |
| 5b | bv |
| (8+5) 13b | f+av |
| 7b | ev |
| 5b | g |