A dallam lelőhelyei
a) Tóth István: Áriák és Dallok*MTAKK RUI 8r. 63.(Stoll 786.)
I/10. sz. 7. o.
– G-dúrban, 2/4-ben, „Moderato” utasítással, zongorakísérettel lejegyzett dallam, a vers első (Kar) strófájával.
b) Almási Sámuel: Magyar Dalnok I.*Kolozsvári Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Seprődi Hagyaték Ms. 3871. (Stoll 780.)
(1870 k.) – 76. sz.
– A-dúrban, 4/4-ben, „Vidoran” jelzéssel leírt dallam, melynek első fele megegyezik a Bartalusnál lévővel, második fele azonban annak erősen eltérő variánsa. A kotta alatt a vers összes strófája olvasható.
c) Bartalus István: Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye VII. (Bp., 1896, VII. kötet) – 167. sz. 168 – 169. o.
– A-dúrban, 4/4-ben, „Vidoran” jelzéssel, zongorakísérettel közreadott dallam, melynek első fele Almásiéval, a második pedig Tóth Istvánéval egyezik meg. Bár Arany lejegyzése nem maradt fenn, Bartalus saját bevallása szerint Arany János után adta közre a dalt.
*„A fentebbieken kívül, melyeket ezennel bemutatok, maradtak még töredékes részint szöveggel, részint anélkül, melyeket koronként följegyzett mint régiségeket, midőn emlékezetében megújultak. Ezek hát nem eredeti dallamai. Ilyenek egyebek közt »Evoe Bacche« Csokonaitól, melyet debreczeni diák korában énekeltek. Ezt nem is kótapapirosra jegyezte, hanem egy rendes írólapocskára 1882 nyarán, szabadkézzel, irónnal húzva a vonalakat s ugyanezzel a hangjegyeket.” Bartalus István: Arany János dalai. (1883) Idézi Kodály-Gyulai, 1952, 181.
A kotta alatt a vers összes strófája olvasható.
Műfaj- és dallamtörténet
1802 előtt keletkezett, a CsÓdák I. kötetében jelent meg. Az 1802-i CsÚk.-n mint „Dithyrambus. – Oda.” szerepel. Igen népszerű bordal volt, a másolás során számos folklorizálódott szövegváltozata született.
Mindhárom forrás ugyanannak a dallamnak a variánsát adja. A CsKölt, 4-ben (624. o.) Tóth Istváné szerepel. Mivel a Bartalusnál lévő dallam a másik kettő kontaminációja, kiadásunkban ez szólal meg.