Nincs mit irjak de irok még is hogy már valahára rég ohajtott leveledet láthassam. Vigasztalasomra van hogy mind Kis kivel a’ nyáron eggyütt voltam, mind Sárközi ki nevem napján látogatásával meg tisztelt, hallgatásodról eggyeránt panaszkodtak. Ezeknél többet én sem érdemlek s nem is kívanok, de valóban csudálkozom, mert Te hozzád sem hidegség sem restség nem férhet. Mint vagy tehát s mint vagynak Kedveseid ohajtom tudni! Én a’ nyáron és ősszel öt holnapig nyomtam az ágyat s tolvaj hidegem folyvást tart, nagy testem’ bagyadtsága, de nagyobb lelkemé ugy hogy nem írni de olvasni sem tudok. – Minap eggy levelet kaptam Gr. Festetics Györgytől, mellyben valami tudós solennitásra invitál s minthogy egyebet ugy sem tudok írni, íme le írom azt hogy azzal is mulassalak.
Tekéntetes*
Gr Festeticsnek minden köpönyeges ember Tekíntetes Ur, a gazdag Nemesek pedig Nagyságosok és Méltóságosok. [Beszúrás a bal margón.]
Tábla Biró Ur, nékem Nagy jó Uram!
Nagyon köszönöm hogy rólam és fiamról megemlékezni meltóztatott, és hires nemes Munkainak második kiadását velem közölte. Ezen alkalmatossággal midőn a’ könyvet fel nyitnám, éppen szemembe ötlött azon Aoni lelkeknek tulajdonos jövendelése hogy a’ Keszthelyi zöld parton emelkedik a’ csendes Helicon. Azért hogy betellyesedjen a’ Niklai Bölcsnek, akkinek dics hirét a’ halandóságnak köde el nem éri, előre való mondása, íme itten Keszthelyen Böjt elő havának az az Febr 12kén akarván Felséges Urunknak születése napját ülleni, az ifjuságat Heliconra vezetni kívánjuk, hogy az ugy nevezett Declama[ti]o által, a’ magyar, német és deák irásszerzésben*
deák <…> irásszerzésben
jó izlésre kapjon. De a’ Heliconra vezető Kalauz nekünk szükséges. Bátorkodunk tehát, a’ Somogyi Kazinczyra vetni szemeinket és azon napra való maga meg alázására kérni. Lesznek talán több pártfogóink is, kik hívásunkat meg nem vetik, hogy öszve vetett vállokkal ezen törtelen ösvényen tanácsat*
Jav. ebből: tanátsat
adjanak és vezereljenek oktatván, mint kell az idővel élni s bölcsen örülni. Evvel magamat a’ Tekintetes Urnak tapasztalt favoriba ajanlván,*
ajalnván [th. emend.]
örökös tisztelettel maradok s. t.
Az elhuzott sorok verseimből vagynak szedve. Mit akar tulajdon képpen a’ Grof nem tudhatom, azt hallom hogy igen nagy készületeket tesz a’ theatrumi játékra és Bálra. Az is mondatik hogy Herczeggé lett de nem gondolhatom minek kellenének ide a’ Poeták. Ha mit látok tudtodra lesz.
Füreden eggyütt voltam Oroszi Pállal is a’ Mondolat eggyik szerzőjével. Eggy hitvány pletyka sciolus ember és néked halálos ellenséged. Azt mondja ismét készül ellened valami, s azt beszelli hogy mind az Anti-Mondolatot, mind a’ mondolatra ki jött Recensiót magad írtad. Én oltalmaztalak a’ mint az idő és hely engedte, de ő esküdött hogy ezen kézírásaid kezében vagynak, mellyeket valami Veszprémi túdóstól kapott. Csudalkoztam ostobaságán s szemtelensegén, s eleget mondtam ollyakat a’ miken elpirulhatott volna de ő nem is értette, mert mit értenek az illy bolondok? – Elj szerencsésen, nemes férjfiu, s ne fogd meg tőlem nagy becsü hajlandósagodat. Mikla, Januar 13dik 1817.