HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Berzsenyi Dánielnek
Széphalom, 1813. február 3.
Széphalom Febr. 3d. 1813.

Kedves barátom!
Ma, és csak ma leve enyém az a’ régen várt öröm, hogy Blaschke által metszett képedet láthatám. Helmeczi küldé-meg azt nekem Postán Daykának Verseivel; ezeket, hogy a’ Nyomtató’ botlásait bennek kiszemelhessem ’s hogy az elveszett Variánsokat újra kidolgozhassam, eggy vastag csomójú levélben. A’ Dayka’ Versei 136 lapot tesznek; a’ 137diken Poetai berkem kezdődik. Elkészűl tehát a’ munka bizonyosan a’ Martiusi Pesti vásárra. Tedd-meg a’ rendeléseket, hogy azt minden késedelem nélkül vehessd. – A’ nyomtatással nagyon meg vagyok elégedve. Bár a’ Te verseid is épen azon formában, ’s azon betűkkel nyomtattatnának, és mingyárt tavasszal. A’ mint képed elérkezék, itt vala eggy 39 eszt[en]dős testvérem, kit igen szeretek; láttatám vele képedet, azután Verseidet olvasgatánk. Fel felsikoltott örömében. Közöld a’ Hazával azt az örömet, a’ mit Miklós öcsém érze. Sok tisztelőd támad verseid által.
Blaschke is, Schorn is jól dolgozott. Blaschke szebben dolgozhatott volna olly sok pénzért. Bár a’ Kisét is láthatnánk minél elébb. Levelemet eddig vette Prónay. Párját meg nem tartottam, temérdek dolgaim lévén ’s szemem a’ hófényben nagyon elgyengűlvén. Tekints beljebb ezen levélben, ’s élj szerencsésen.

A’ CSÜGGEDÉS.
(nem mostani munkám.)

Reményem eltünt! – mint mikor a’ torony’
Lampája az éjnek vad zivatarja köztt
Ellobban, és a’ csüggedőket
A’ habok újra veszélyes örvény

’S egekbe-nyúló fergeteges sziklák
Közzé ragadják. – Oh ti, Hatalmasok!
’S te, te! nagy és jó Júpiter, ki Opt. Max.*
Az utolsó betű, betűk a lap szélén nem jól olvashatóak.
Teljesedésre hozod tilalmat-

Nem szenvedő végzéseiket! tehát
Hijába bízánk bennetek? hasztalan’
Nyújtánk-fel újobban könyörgő
Öszve-redőlt kezeket felétek!

Méltatlanoknak még soha nem leve
Az Égiektől támogató segéd.
Tűrd a’ mit illik tűrnöd. Itt lesz
A’ gonoszokra kemény Fenyítő. (Nemesis)

Bizonnyal itt lesz; néha sietve jön,
Sántítva többször; ’s hozza kezében az
Élesre fent pallost; ’s az ingó
Csésze sülyed, ’s bukik a’ hitetlen.

Villogj te nékünk, mennyei JÓ TANÁCS!
’S vezérlj az éjnek kétes homálya köztt!
Im lobban a’ láng – a’ homály fut!
Lelkem örűlj! közelít az óra.


Gróf Was Sámuelné, szül. Gróf Bethlen Rosalia, eggy Epigrammát kívánt tőlem, férjének halálára. Imhol az:

Elmaradás, te vagy a’ keserű! Ah, eggyütt halni
’S a’ szeretett férjjel szállani sírbe nem az.
Ezt kértem, ’s nem adák-meg az Istenek. Igy leve ezentúl
Nékem az élet halál, bánat az édes öröm.