Széphalom, April. 4d. 1811.
Érdemes Barátom!
Silányoknak, idétleneknek nevezett darabjaidat olly elragadtatással vettem mint mind azt szoktam a’ mi Tőled jő; nem mivel Tőled jő: noha hogy Tőled jő, annak örvendek; hanem mivel Tőled nem jöhet semmi, a’ mi javallásomat, sőt csaknem mindenkor csudálásomat is ne kívánja. „Kivált ez az első olly idétlen, hogy mind ez ideig meg sem mertem keresztelni,” – ezt írod. Én pedig hozzá azt vetem, hogy kivált ez az első olly nem idétlen, hogy meg sem mertem szabni költeménykéink között hol talál legillőbb helyet. Schilleri melegség és philosophia lepte-el. – Mivel reám bíztad, hogy neki a’ nem-szent keresztségben nevet adjak, íme elneveztem:
AZ ÉLET’ KORAI.
„Az arany század’ Istene Pásztorai közzé kene.” – Az az ember, a’ ki olly nehezen rímez, olly nehezen lél rímeket magyarban mint én, igen édesen lepetett-meg e’ két sorodat olvasván. Mert mennyivel szebb Istene és kene mint születtem, szenderegtem (vagy hogy tiszta legyen a’ rím: szendergettem), ’s berkében és keblében. – De nem csak a’ versificálás bájossága teszi érdemét e’ dalnak. Mi a’ fül’ csiklándása, ha a’ phantasia és érzés nem leli-fel mellette a’ mi őket elégítheti-ki! – Rendes dolog, hogy az a’ megfoghatatlan Individualitás mint üti-ki magát minden cselekedeteinkben. A’ mit Te írsz, az nem egészen a’ Kis munkája, ’s a’ mit Kis ír, nem egészen a’ Tiéd, ’s a’ mit Ti írtok, nem az a’ mit én, és viszont; ’s így osztán minden Íróink az elsőn kezdve az utolsóig. Egészen fellellek ezen dalodban, ’s kiismerném millió énekek köztt első tekintettel, hogy azt nem a’ Te lelked mása, Kis, írta, hanem egyenesen Te. Gyönyörű ének. Megküldöttem Szemerének mind a’ hármat, most pedig Erdélybe küldöm. – Az az eggy kifogásom volna ellene, hogy farka van (olaszúl: coda): – a’ ’s kebelembe marasztom. Én nem tudok ahhoz szokni, hogy Te némelly énekeidnek illyen códákat adsz, a’ több stróphák példáji ellen.
Verseidnél nem kevesebb nékem az a’ prósában írt coda, mellyet a’ Tánczok alá vetél: az a’ 11 sor, mellyben képedet fested, ’s a’ Sopronyi megvert ’s tóba repített 12 németről ’s első Kedvesed’ elalélásáról
*A „Kedvesed’ elalélásáról” szavak tintával vastagon áthúzva, mivel azonban szövegjavítás nem történik, valószínű, hogy a törlés nem Kazinczytól származik.
szóllasz. Ezt is leírtam Szemerének, bízván barátságodhoz, hogy nem veszed indiscretiónak, hogy a’ mit Te mondasz nékem, én viszont Szemerémnek mondom. Hadd ismérjék az én Berzsenyimet Pesti barátim is. – Úgy írod hogy erőd’ hathatósága életedet fogyasztja, ’s már formalis öreg vagy. E’ részben, édes barátom, egészen Antipószok vagyunk. Engem a’ természet nem szűlt Athletának, én tánczoltam eleget – németűl nem soha; fejem
józanabb mint hogy kiállhatta volna a’
kerengést; lovaglottam, ’s nem ügyetlenűl; túl vagyok tíz lustrumon, de míg tavaly Júliusban mellyem’ jobb oldalában bajt nem kezdettem érzeni melly mostanig is érezteti magát, a’ legmagosbb hegyeket megmásztam; meg három év előtt még fél nap az Ujhely megett költ igen magasakat is eggy folytában, úgy hogy fel ’s le, ’s ismét fel, ’s egészen le, ’s harmadikszor is fel ’s le mentem rajtok, és magamat még is jól bírtam. Sikárló, laptázó, vadász soha nem voltam, ’s általam eggy nyúlnál több el nem vesztette életét, ’s azt is kocsiból lőttem le. Ellenben, épen ellenére annak a’ mit Te írsz magad felől, én, ha tüdőm ép talál lenni, ’s az a’ megmagyarázhatatlan fájdalom, mellyet benne érzek, nem halálos, még jó időt érhetek, ’s sem lelkem sem testem nem vén. Szemeimet a’ Pataki Collégiumban (hol az oktalanúl tanított Brodwissenschaftokba belé csömöröltettek, és a’ hol privata industria Mathézist tanúlgattam, ’s a’ B[iblio]thecából kihordtam az Architectúrai rajzolatokat, ’s éjfél utánig, néha 4 gyertyát gyújtván meg, rajzolgattam,) derekasan elrontám, úgy hogy Patvarista koromban féltem hogy megvakúlok. De azután törvényűl tevém magamnak, hogy gyertyánál nem olvasok, nem írok, ’s így ez az orgán vissza kapá előbbi erejét, úgy hogy mind ez ideig üvegre nem szorúltam. Azonban abban hasonlítunk egymáshoz, hogy én sem becsűlhetek egyebet mint a’ nyúgodalmat, ’s alig szerethetek egyebet mint azokat a’ kik ollyak mint Te. – E’ czikkelyhez tartozik, édes barátom, ’s Te volnál e, a’ ki megbotránkoznál szavaimon? mondd-el, hogy van az, hogy 1808nak utolsó holnapjai olta boldogítván leveleid, Te még nekem nem írtad, hogy házad’ népe szaporodik? Én minden impar esztendőben
*impar <…> esztendőben
keresztelteték még. Iphigeniem 1805ben lett, 9dik holnapjában házasságomnak; – 1807ben Dencsim – 1809ben Thaliem – ’s ez idén a’ még embryo.
Tudod e, hogy a’ mi Luízánk Párisban Mart. 20dikán eggy kis Napoleont szűle? tudod e, hogy az Armáda volt Komája, ’s a’ Nemzet lett volna, ha a’ gyermek leány talált volna lenni. – Szeretem az olly tettet, melly lángba hozhatja a’ lelkeket, ’s a’ mi nemesíti azt. Sírtam, az az megnedvesűlt szemem, mikor ezt tegnap meghallám; hogy fiú gyermek lett, azt már Apr. 2dikán hallám Ujhelyben a’ Gyűlés alatt, mellyről íme eggy kis tudósítás.
Mart. 15dikén Particuláris Gyűlésben publicáltatott a’ parancsolat. Én jelen nem voltam. Dókus László Vice Fiscális, eggy 24 esz[tendős] igen derék Ifjú elmondta a’ mit tőle hívatala kívánt a’ szegény adófizető népnek javára nézve, ’s említvén, hogy mi nem igazgattatunk Pátensek által. Ezt Vice Ispánunk szörnyen megtámadta, szemére vetvén, hogy fiatal ember. A’ nép tapsolt a’ megtámadottnak, a’ Fő Fiscális Szirmay Ádám pedig felkele (ez 30 esz[tendő] körűl van), declarálta, hogy irígyli a’ Collegájának azt a’ fényt, mellyet kötelessége teljesítése által magára vont, ’s azon kérdésre hogy miként meri ezt mondani, így felelt: mint Fiscalis ’s Assessor ’s Nemes-ember ’s Szirmay Ádám. – Apr. 2dikán felolvastatott a’ Part[ialis] Congr[egatioban] már publicált parancsolat és az akkor rendelt Deputatió által kidolgozott felírás, ’s kérettetett Ő Fels[ége], hogy bennünket törvényeink védelme alatt hagyjon-meg. A’ Magistratus declarálta hogy ötszörösen magát fizettetni nem kivánja, ’s így az antemartiális állapotban vagyunk továbbadig.
Ma marhavásár van Ujhelybe, ’s én oda megyek, mihelytt ezen levelemet bépecsétlem. Csak azt hát még, hogy Töviseim és Virágaim, mellyeknek jólfogadtatásokról desperáltam ’s magamat a’ Mottó által védelmezni szükségesnek véltem, olly jól fogadtatik, a’ hogy’ nem is álmodtam, ’s a’ vers inkább érezteti igazságát állításomnak mint tíz árkus fogta volna. Most Prof. Fejérnek a’ Magy[ar] Tud[ós] Társaságról írt Ertekezését recenseálám és a’ Szabó Dávid Virgíljét az Annalistáknak németűl. Have Corculum!