Kazinczy Ferenc – Berzsenyi Dánielnek
Széphalom, 1810. december 16.Széphalom, Dec. 16d. 1810.
KIS ÉS BERZSENYI.
Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Költ homlokát az eggyiknek szelíd
Szög fürtök ékesítik; ’s a’ cyane’
Színéhez jól-hasonló nagy szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat
Párószi márvány-vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
Az éjnél-barnább szem pillantja-meg?
Az eggyik Spártai karcsú szép leány,
Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit a’ hegyekben sújta-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok
’S a’ lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az íon kosszorú. ίόν görögül.
Mellyíké az alma? — ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt
’S, hogy bírja fényed’, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-bé.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon
Lángolnak a’ betűk: KEDVES NEKEM
A’ MESTER, ÉS A’ NEM–KISSEBB TANÍTVÁNY.
Ez, édes barátom, a’ mai éjjelem’ munkája, ’s sietek azt Kisnek is Néked is megküldeni. Bár festhetné előttetek és a’ maradék előtt, mint tiszteltelek benneteket; mert itt a’ barátságnak nincs szava. Ezt mondanám rólatok, ha nem ismernétek is.
Ez az Epigramma Tövisek és Virágok nevet viselendő Epigrammáim köztt fog megjelenni. Még Sylvestert és Virágot, Orczyt és Gvadányit, Ányóst és Csokonayt,*
és <Dayka> Csokonayt
Daykát, Zrínyit, Kisfaludit fogom festeni. Báróczyra írt Epigrammám és az a’ mit Fábchichra írtam, előtted is isméretesek.RÁDAY.
Én újabb Mózesz voltam, ’s népemet
Kihoztam a’ rabság’ hajlékiból,
’S a’ hagymatermő honn helyébe néki
Tej- ’s méz- ’s borfolyta Kánaánt adék.
Fény’ oszlopában ment Apoll előttem,
Fény’ oszlopában én a’ nép előtt.
Megcsaptam a’ tengert, ’s nyilva állt az út,
Megcsaptam a’ sziklát, ’s folyt a’ patak.
Az új törvénynek kettős ércz tablájit
Lehoztam a’ Parnassz’ szent bércziről,
’S hatalmas jobbom azzal forgatá-fel
Az undok tisztelet’ tornáczait. (Leonínus verseket.)
Lehúllt a’ fal, de fenn maradt a’ tábla.
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
’S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,
’S szépzengzetű lantot ’s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közzűl a’ borostyánt,
’S, hogy csendesen nyúgodjak árnya alatt,
Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem, ’s örökre fenn marad.
Vetted e már Eggenbergertől feleségemnek képét?
Én ma kaptam Erdélyből Bocskay Istvánnak eggy tulajdon kezével alá írt parancsolatját. A’ levél magyar, de a’ kezdet az akkori szokása szerént a’ Cancellariáknak, deák. Ez az ember nekem idolumom. Mik volnánk, ha ő nem volt volna! Ide festem neked a’ subscriptiót, és ide még három nagy emberét. Elj igen szerencsésen. Adjon az Ég Néked és a’ Tiéidnek, kiket tisztelek, boldog új esztendőt.
Fridericus Magnus Borussiæ Rex. Az r betűt az F után mindég elhagyta.
Henricus IV. Gall[orum] Rex.
Napoleon, eggy Egyptuszban írt levele után.
Bocskay István, 1605. Aug. 20d.
Martinus Lutherus.