Ér-Semlyén, Biharban, Sept. 24d.
*Jav. ebből: 23d.
1810.
Kedves barátom! Kezemben végre képe annak a’ szép lélek külsőjének mellyet szeretni ’s csudálni eléggé nem tudok. Eggyik leveledből tudtam eddig is, ’s tudtam a’ Szemere leveléből, hogy kövér testben lakik az; de hogy illy kövér légy, azt meg nem álmodtam. De a’ Brutuszok ’s Cassiuszok mellett, kiknek testetlenségétől Cæsár félt, kövér Dolabellák is voltak! – Lyányom mellettem volt, midőn képedet a’ borítékból kivettem, ’s csaknem sírt, hogy azt adjam neki. Oda adtam ’s megcsókolta ’s kebelébe rejtette-el. Ez tegnap estve történt, az első órájában ide érkezésemnek, ’s már ma ismét sokat alkalmatlankodott hogy azt neki adjam-elő. Így a’ kis Eugenie, a’ ki Decemb. 4dikén lesz három esztendős. Képzeld miként nézem azt én, ki ebben a’ képben azt a’ szép lelket lesem ’s találom, mellyet verseiből ’s leveleiből ismerek.
Itt leltem a’ Kis Horátziusi Episztolájit is. Gyönyörű munka, ’s méltó hogy azt Te is lássd. De erről másszor bővebben. – Négy öt nap alatt vissza indúlok Széphalomra. Bár ott lelhetném leveledet. Élj szerencsésen Kedveseiddel eggyütt.
[Címzés:] Tekintetes
Berzsenyi Dániel Úrnak.
Pest, Székes Fejérvár,
Marczali,
Mikla.