Széphalom, Aug. 26. 1810.
Édes barátom!
Tegnap vevém Apríl. 8dikán költ leveledet. És így két elveszett leveleid közzűl már csak az eggyike van hátra. Ha az is illy szép mint ez, – melly veszteség hogy meg nem kaptam! Mondom neked, minden leveled felér eggy dallal.
Verseidnek kiadásokat nem merem reményleni hogy hamar megláthassuk. Daykámat Martiusban vette Kis István, és még sincs nyomtatva eggy ív is. Azt írja minap, hogy a’ Papok ellenkeznek kiadásával, holott a’ Versekre én magam megnyertem az
*megnyertem <-meg> az
Imprimaturt ezelőtt eggypár eszt[end]ővel, ’s a’ Censurának csak a’ Præfatiót és a’ Toldalékot kelle általadnia. A’ ki megszokott hazudni, észre sem veszi mikor hazud.
Biographiádat, lelkednek érését, talentomaidnak kifakadásokat ígéred ezen levélben. – Melly igen óhajtom hogy azt bírhassam! Az effélékben a’ mértéken túl vitt szerénység (modestia) nagyobb, károsbb vétek mint a’ kevélykedés, mert erre reá lehet esmérni minden nyomon, amannak titkolódásait a’ Delphii Isten sem találhatja-ki.
Pesti barátim, igen is, valóban igen is, engem imádnak. Szánt-szándékkal tartom-meg kifejezésedet. – Én túl vagyok azon hogy a’ tömjén nékem kedves csiklandást csináljon, sőt pirít, mindég pirít. De
Nagyítva látni a’ mások érdemét
A’ tévedésnek eggyik szép neme.
A’ ki mást csudál, ha Istene el nem hagyja, felűl fogja haladni a’ Csudáltat. Ez az az ok a’ melly miatt én azt fiatal emberekben elnézem, sőt igyekszem elnyerni.
Az a’ fa, a’ melly eránt tudakolódol, az
acatia. Igy is határ nélkűl szeretlek. Ha nem volt volna már szükséged a kérdést
tenni, még inkább szerettelek volna. Ültess eggyet a’ jövő télben
*jövő <tavasszal> télben
(Januar. 16dikán) vagy ez ősszel (Novemb. 11-d.) ’s nevezzd az
én fámnak. Az utolsóbb házasságomnak 6dikszor előfordúló innepe, az első 27dike annak az estvének, a’ melly oda vezetett a’ hol az a’ fa terem. Szegény Ipam akkor estve nyomta ott reám az első csókot és az a’ nagy ember a’ ki a’ Diaetákon és most a’ Septemvirátuson első ember.
Raniéri Ercz Herczeg August 14d. jött Újhelybe Gróf Inzaghi (olv. Intzági) Károly ’s Gr. Eszterházy Mihály Kamarás ’s Consil. Bek Pál és eggy Jaschke nevű Bécsi Rajzoló társaságában. Húsz couvertre terítetett a’ Vice Ispánunk Consil. Horváth László. Én ebéd előtt megtudtam ki legyen Jaschke, ’s mellette fogtam helyet, mind azért hogy legyen a’ ki őtet múlattathassa, mind hogy tőle tanúljak. Örvendett hogy e’ földön ollyanra akadt a’ ki a’ Mesterséget annyiban mennyiben érti, ’s Johnt és Kiningert ismeri, a’ Belvederből egynehány copiát ’s Kreutzingernek eggy festését bírja; én pedig annak örvendettem hogy benne eggy szeretetre méltó embert találtam és tőle nem keveset tanúlhattam. Beszélli hogy Denon, kit Napoleon Ægyptusba is elvitt a’ Mesterség maradványainak látására, magyarázására, ’s rajzolásaira, előkérte a’ Belveder Directorától Füger Úrtól az előttök eldugdosott darabokat, ’s a’ mire a’ francziáknak szükségek volt, elvitte. Elvitte a’ gerenda vastagságú fára tett festést is. Hijába protestált Füger hogy vétek elvagdalni. Bízza reánk az Úr, felele Denon. ’S a’ festés oldalán pennicillus hegye-nyi
*pennicillus<nyi> hegye-nyi
metszést tétetett, azután keresztűl vagdaltatta ennek nyomán a fát. Kipakkolva Párisban, a’ hézagokat ahhoz értő kéz kipotlotta, ’s ollyan a’ kép mint volt. Igy hordta által a’ Római Diadalmas Graeciából a’ falra festett darabokat. Vas abroncsba szorítatta először a’ képet, azután elfűrészeltette a’ téglát, mellynek vakolásán a’ festés volt. A’ Bibliotheca M[anu]s[crip]tumait ’s becsesebb Codexeit is elpakkolták volt a’ Bécsi Conservátorok. Eltagadták hogy nem tudják melly ládában van a’ Codex. Denon elvitette a’ ládákat mind, ’s Párisban kiszedték a’ mi kellett. Nékünk vissza kelle hozatni a’ többit.
Beszéllé Jaschke, hogy Munkácson eggy Bankoczédulák miatt raboskodó Festő a’ vas kemencze rosdájával ’s seprőjének öszverágcsált vesszejivel a’ falra négy religiosus képet feste, mellyek csudálást érdemelnek az eszközök alkalmatlan volta mellett. Mondtam neki, hogy Aug. 25dike olta 1800–1801-nek 28dik Júniusáig én azon lyukban laktam, és ha rajtam állott volna, el fogtam volna hozni a’ legkissebb Madónát (Mária és kis Jézus). Szegény embernek olly kevés világossága volt ott közel 2 ölnyire lévén eggy kis, régi üveg, vas drót és vad rúdak által elsetétűlt ablaka által, hogy valóban csudálni lehet ügyességét.
Ezek miatt a’ Herczegnek, kitől 7dik űltem, alig hallám szavát. Jaschke 30 Magyar Országi Costűmöt és nem tudom mennyi vidéket feste. Patakon a’ Collegiumot és a’ várat kapta-le hirtelen. Ezeket rézbe fogja kiadni, illuminált darabokban.
Én nem lelem végét leveleimnek midőn hozzád írok, te pedig rövid vagy. Világos mellyikünk szereti inkább a’ másikát. Én ezen felűl gyakrabban is írok. – Vetted-e Csereihez írt Episztolámat? Mit mondasz reá? Igaz a’ mit írok. De minden dolognak vannak külömböző oldalai; mondhatnék én magam is arra holmit. – Csókolom hitvesed kezeit ’s magadat s gyermekeidet.
Engem
*A szöveg innentől Kazinczy betoldása a lezárt, de újra felbontott levél 1. f. r. alsó szegélyén és bal margóján, illetve a 2. f. v. bal margóján.
a’ harmadnapi hideg lél és sárgaságban vagyok. Ezen felűl hæret lateri læthalis arundo. Hólyagvonót kell viselnem oldalom jobb bordájin minapi tüdő gyúladásom miatt. Feleségem már jobban van ’s sárgaságából gyógyúl.
Felbontám levelemet hogy elődbe adjam miért tévedt el, miért bújdosott ez a’ leveled. Adresze így volt: Székes Fejérvár, Pest, Ujhely. Ird ezután mindég így Pest, S. A. Ujhely, Széphalom in C. Zempl. ’s el nem téved.