HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Kazinczy Ferencnek
Nikla, 1810. április 8.
Mikla 8va Apr.
810.

Nagy tekíntetű Barátom!
Eddig, ugy hiszem, Szemere tudtodra adta, hogy én Pesten lévén, a’ csomót kezemhez vettem, és a’ kiadás eránt Kis István Könyvárossal meg eggyeztem olly formán, hogy verseimet olly betükkel és olly papiroson adja ki mint Himfi szerelmei vagynak, és a’ Vignettet a’ leg jobb réz metszővel vágassa ki. Ha Dayka verseivel eggy formatumban akarod látni irj Kis Istvánnak, ő mindent meg fog cselekedni.
Melly képemet viszsza ne kűld, mert az nékem azon kívűl is vagyon: hanem, ha már szívességed határt nem ismér, és semmiben adósom lenni nem akarsz, tehát küld meg nékem Grófnéd képét, hogy azt a’ tied mellé függeszthessem, és mély tisztelettel meg csókolhassam. Látod melly vakmerő vagyok! –
Jegyzéseidet és változtatasaidat Szemerével és Kölcseivel eggyütt meg visgáltuk, és sok szép észrevételeket találtunk bennek. Hasznalni fogom azokat, valamint csak izlésem és poesisom természete meg engedheti. A’ hézagokat is igyekezem minél jobban ki pótolni és valtoztatásaimat tudtodra adni.
Erántad való tiszteletem mindenkor határtalan volt, mindenkor szerettelek forrón, de féltve. Ezen méreg cseppet az én örömömnek poharából a’ te utolsó leveled ki vette, mert azt hitette el velem, hogy én téged ugy szerethetlek, mint ferjfiút és igaz böltset. Te nem vagy kevély, nem vagy hiú! – De engedd meg, hogy ezen nagy becsű leveledre akkor felelhessek, mikor ezen mastani meg győzhetetlen rosz launámat elverhetem ’s hozzád méltobban szollhatok. Akkor meg-küldöm néked az en biographiamat is, hogy engem mindenképpen ismérj.
Utazásomnak alkalmatlan ideje, és a’ Dunaviz ugy meg bádjasztottak engem, hogy a’ te derék Pesti barataid társalkodásának gyönyörűséget nem erezhettem eléggé; olly lankadt lettem, hogy még Virágat sem kívántam látni. – Ezen jó emberek téged imádnak. Fordítsd buzgásokat literaturank’ javára!*
javára<..>!
Én veletek versent nem futhatok; de az én tisztele[te]m és jó kívánásom késérni fog títeket.
Kegyes szeretetben zárt, maradok
szíves becsűlőd
Berzsenyi Dán. mpr.

Az én Laczi fiam is ótvaras volt, de a’ mindennapi meleg fördö csakhamar meggyógyította. – A’ lejtegette ezen soraidba nem illik, hadd maradjon meg a’ tánczolá. – Szeretném tudni, mi a’ Kőmívesek fája.