HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Döbrentei Gábornak
1829. november 1. és 11. között

Kedves Barátom!
Nagyon böltsen mondád, hogy az élet nem egyéb mint valami tüneményes babonaság. Íme, én ezen őszben ugy meg valék babonázva, hogy hétröl hétre, naprol napra készültem Pestre ’s mégis itthon maradtam! Ez a’ gonosz babonaság okozta hogy leveledre személyesen akarván váloszolni, mind eddig sem Néked sem Helmeczinek nem irtam. De mivel már mast a’ förgeteg és rheuma, azon szép reményemet hogy Titeket láthassalak, egészen a’ jövő új kakukszóig üzé, vedd barátod helyett annak levelét ’s késedelmének engedj meg!
A’ transummált Pörnek taxáját Fő Adószedőnknek Thulmon Pál Urnak kezére adtam, ki mastanában Pestre fog menni és a’ pénzt megviszi. Hozzád utasítottam, ’s kérlek ugy fogadd őtet mint kedves onokaötsémet és derék embert.
Hogy hosszu és vidám utazásod’ szerentsésen végzéd, annak igen örvendek, ’s ha igéreted szerínt jövendőb[en] ugy fogod utadat intézni, hogy nékem is több ideig lehet Hozzád szerentsém, annak még inkább fogok örvendeni. Hozzon Isten édes Barátom! Szivet és együgyü természetet mindenkor fogsz nálam lelni, ’s reménylem Néked egyéb nem kell.
Én a’ Muzárion IVdik Kötetét mast olvasom. Nyerénk szép tzimerleteket! No de tudja az Uj Iskola milly okerők hatnak az ö Publicumára! Mink pedig örülhetünk, édes Barátom hogy ollyanok szidalmaznak bennünket, kik a’ józanságot sem pirulnak szidalmazni, ’s kik a’ nyelv- és észzavaró Sallustiust Cátón, Cicerón és Tacituson fellül emelik.
Én e’ nyáron tsak néhány kritikai levelet irék, mellyekben a’ legmagasztaltabb Sonettekröl jól lekapám a’ keresztvizet. Próbáltam a’ Stylistikát is; de megvallom e’ pályát Neked és Szontagnak fogom engedni, mert nyilván látom azt hogy Ti e’ részben többet tudtok tenni mint én.
Nagyon örültem hogy*
örültem <azon> hogy
Te azon rövíd idö alatt is, mig Somogyban voltál, már mozdítani akarál! Valóban Te nagy Mozgató vagy ’s ohajtanálok a’ mi nagy gazdagságu somogyi Uraink közé! Én e’ részben nem érek egy dobófát [..] reményem sints hogy va[la]mit tehetnék. Hát a’ mi nag[y] Mozgatónk megjött e már Pe[st]re ’s mozgat é valamit? ’s készül é a’ magyar Kritika’ szomoru historiája? Bé ne fejezd addig mig Kritikámat nem látod. Azon nálam említett versedről, melly Gr. Mailát neve alatt jelent meg, ohajtom hogy ne szóllj, mert azzal a’ széplelkü Grófot minden bizonnyal megsérted, pedig ezen sértésre korántsem szorulsz, holott ezen kívül is untig lelsz mosni valót Kazinczyn. – tisztelő barátod B D mp