Marosnémeti, julius 31d. 1829.
Kérél Niklán, irnám meg miket érénk utunkon. Ime fogd. Julius 29d. valánk Erdély határán Zarándnak bé s most én gondolatban reppenem vissza Hozzád.
Világos vára alatt „Szilágyi” ódádra emlékesztem[!] és Kisfaludy Károly szinmüvecskéjére. De meg, Bejte Istvánra is
1 Itt állított nyomdában jött ki 1582ban „A keresztyéni tudománynak rövid summája[”], Bejte Istvántol, ki Batthyáni grófok udvari papja volt Németujváratt s a Sopron, Vas, Szala vármegyében alakult reform. egyházak püspöke. Legelsőbbszer alkalmazá a magyar nyelvet füvész tanra. Bod Péter szerint világosvári nyomatását, ajánlá Batthyáni Ferencz urfínak. Nádasdi Tamásnak Ujszigeten volt nyomdája 1539–1541. Heltainak Kolosváratt l546. Telegdi Miklósnak Nagyszombatlan[!] 1580. Balassi Istvánnak Detrekön 1582. Batthyániaknak Németujvárott 1582. Bátori István országbirájának Visolyban 1589 stb.
).
Radnán a ferenczesek szentegyháza előtt a hegy ormárol Lippa, Solymos vára felé járt szemem. Alatt a Maros, Erdélyböl. Angyali szeglet, de szomorú suttom. Török pusztitások romai. Azok miatt vége itt a magyarnak. Ha minden régi vár, kastély, állna még a magyar királyi birodalomban, gondolám. Ugy Budának még csonkatornya is, de főként Mátyás könyvtára, a vár terén az ércz nagy szobrok is néztek volna Rád 1807-ben kormos góth ablakokkal. Be más kebellel mutatnók azokat az Idegennek. S a Te ódáidban más láng!
Ugy Temesvárt sem mondaná mostani csupa német lakos, nyalánkoskodó fiók Bécsnek. A 16d. százévben még neves magyar népségü hely. Szegedi Kis István, ki Lippán tanult, ide Petrovics Péter temesi bán által hiva, magyarul terjeszté itt a reformatiót 1550 körül szentegyházban s tanodában. Losonczi, a spanyol-német had és török’ hitlenségének áldozata 1552b. S a magyarság pusztult. Elbeszélém ezen eljöttünkben gr. Gyulainak miként rohana rám és Trattner Tamásra 1822ban midőn petrózai beiktatására menénk azonnal a mint a belvárosi fogadóba megszállánk egy czigány muzsikus csoport magyar zengelemmel. De csak németül tuda felelni. Trattner kaczagott, hogy itt már a nemzeti zengelmü indusfaj is németté lett.
Igen, hajdani magyar faluk a bánságban, most sváboké. S a mi Sárfalva volt hajdan, most azon, mint Saravolá-n jöttünk keresztül.
Ferencz csatornája, észnek műve, ipar lelke. Kiss Gáboré lebeg rajta. Éljen a magyar király, különösen is, illyenekért.
Mohácson megnéztük a püspöklak alszobáját az 1526- és 1687-beli ütközetek falrafestéseivel. Ez utóbbi, veszett fejszének a nyele. IId. Lajos poszáta képe is ott.
„S tudja ked, IId. Lajos király vizbefultta helyét?” kérdém magyar kocsisunktol, midőn jó két lovacskája után szénaülésü szekerére feltelepedénk; mert mire lett volna kidörögtetni göröngyön oda, rakott kocsinkat. Tudom Uram, felelé. Mentünkben meg azt válaszolgatá, hogy még most is fordit ki az eke néha egy-egy zabola szilakot, sarkantyu pengőt stb.
Vagy félóra mulva megáll a kocsis. Hátra se néz, hanem baljában gyeplő szára, s jobbjában előre tartott ostorával mutatja: Aon van, uram, Laos hidgya, né; ott veszett el Laos királ, azúta van vége Magyarországnak!!!
Pécs,
vidám
vidék. Nem hijába jő
vidék is
vid gyökböl. Ugy kellene fenn lenni Visegrádon az egykori 300zon felül volt szobáu királyi palotával együtt, a benne mozaikkal rakott kápolnának
2 L. N. Olahi Hungaria, Vindob. 1763. l. 28.
), miként itt a nagyeszméü szentegyház, sz. Péteré még ép. Magyarnak Pécs, mondák, Németnek Bécs. Most nem igaz. Magyarnak is csak Bécs.
Siklós várában ép ugyan még Garayak kápolnája, de bár magok a Garayaknak csupán, és már egyedül emlékezetük volna szent kápolnája a magyarnak. Hanem, kivált Garay László, az ördögnek áldozott, kápolnájában.
Mai urai még nem lakják a várat, az 1402b. királyt rejtettet, a hont csak össze vesztett Sigmondot. De van magyar szivük. A most még ifjak, majd haza jőnek.
Ha nem vesztett-e el Magyarország vagy négyszázezer millio pengő forintot, 90 év alatt, mióta évenként 20–40 magyar ur urodalma és urodalomságai jövedelmeit nagyobb részint külföldön dobálja el nem hivatalban lakva ott, hanem csak ott lengve. Itt az oka, Magyarország pénztelenségének, soha sem is lesz igy pénzereje s a nélkül a szegény ész, igazán, nyomorult pára.
A vár sziklaszegéröl ki a szép völgynek, fel az erdőknek, saját szemeddel kellene nézned. Támad látásbol kép az agyvelőben, a mit szó elé nem népelhet. Ez, ollyan. S itt e sok falut, kérdém az öreg vezető gazd’ asszonyt, mind magyar lakja? Felelete: Mereven magyar, s mind kalvinista, hogy az Isten büntesse meg a hadát.
Nous voilà condamné, mondá gróf Gyulai, s bucsuztunkkor három pár huszasnál többet seríte az ugy tanított asszony kezébe. Soha se vesztenék erőt időt ollyan marakodtatásra; egy az Isten s a hozzájárulhatás utját maga rendelé ezerfélének. Tanuljon a pap astronomiát, tudom egy se lesz bigót.
Szigetvára! Soha illyen csak hantokbol felhányt sánczolat, mocsárral egykor körül, ennyi dicsőséggel! Könnyebb volt Murányt védeni. Napoleon elhagyta volna, helyén, s nem teremt Zrinyit. Egyet hallék itt még nem tudottat. Hogy Szolimán nyillal lövetett bé Zrinyi Ilonának levelet, mellyben azt éjjelezetre kéré, s ha megy, nem bántja Magyarországot. Atyja azt parancsolta volna neki: ird, mégy, de nagy mécs legyen sátorán, hogy el ne vétsd. S egész mécstenger tündöklött bé a földvárba. Zrinyi ágyukat süttetett arra, a golyók leroppanták a nagy cser ágait, melly alatt a vén dög sátora volt s agyon üték Szolimánt. Rege. De az való, hogy Magyarország XVId. százévbeli királyai nem voltak dicsvágyu hősök, megelégedtek czimével, s engedék elkerítgetni a töröknek. Támserget Zrinyi mellé, körmöset, s nem esik el Sziget, nem azzal Gyula, és annyi százezer magyar. Hah! Zápolyai!
Itt kezdők lám e magyar temetőkön keresztül jöttünket. Nagyszerüek, de dicsőségük ezutánra csak úgy világítna mint a tüzesember. Mocsárnak. Hanem temetőkböl, feltámadás van, más dicsőségre is támadnánk hát már fel; európai ész verje le elleninket, vagy simítsa hozzánk.
Az lengett Kaposváratt Somssich Pongrácz első alispántok ebédénél a gyülésezett KK és RR. között. Gróf Széchenyi Pál megkezdette, hogy Plutarkhosz életirásai görögböl fordítására gyűjtsünk hát össze 200 darab aranyat a legjobban fordítónak; ő ád 20-at. Én azt tevém hozzá, a magyar hisztoriábol is kell előképeket iratnunk, s ő és Czindery, Somssich Jósef, Festetich Miklós rám bizák, hogy készitsem el a felszólítást ez iránt, ők is aláirnak. Somssich Miklóssal úgy beszélek a harkányi feredőn, legyen e jutalomadás inkább csak somogyi, s igy gyüjtsenek, onnan legtöbbet.
És Kaposvárrol most megint Nálad vagyok lélekben, ott sem temetőn. De, ujra Isten hozzád, testileg 2 nap mulva megint messzebülök Tőled, és nem mondom: Esik eső Buda felé, fáj a szivem haza felé, mert Erdélyben igen jó helytt vagyok.
Egyebet mondok majd Budán, mikor a felszólitást irandom, azt, hogy: Több is veszett Buda vára alatt. Mert ez valami biztatója, a magyarnak. Elbusulás után veté oda, erőnek még érzetében, „még sem vész el, dehogy veszhet el e nemzet.” Igaz is, hiszen 1825-beli országgyülésén megismerő becsületes lelkü királyra talált. És igy vigan fogom irni a mit kell, s küldöm Marczaliba. Jársz-e Te oda, az a Pál gróf, magyarnak is embernek is igen jó.