Mikla, junius 12d. 1829.
Kedves barátom!
A genialis gróf Dessewffy Jósefnek irántad levő vonzalmát láttam Hozzád irt s Patakon kijött „Bártfai elmés nyájas leveleiböl,” hogy pedig ezen országyülési nagy férfinak kegyeit barátságát most is birod, annak szívemböl örvendek, mert a barátság igazi folytathatása nagy vigasztalás a világon. Ird meg nekem mit szóla mellettem a F[első] M[agyar] orsz[ági] Minervában s írd meg czimét és lakját, hogy pártfogását neki megköszönhessem. Én a Minervát csak a kaposvári olvasó intézetünkböl olvasom s gyakran igen rendetlenül és későn kapom. Innét olvasom az Élet s Literaturát is.
Kisünk szelíd ember, de a jobb ügyet hidegen nem nézi. Midőn a Minervában poétáinkat Plátóra emlékeszteti,[!] midőn a Tud. Gyüjteményben a gladiatorokat olly nemes indignatióval feddi, igen nyilván szól s az ő indignatiója balsam volt az én szivemnek s nagy nyomatéka a dolognak stb.