Buda, majus 6d. 1828.
Hozzám Londonbol érkezék ez évi aprilis 14-dikéröl egy örvendetes levél, Bowring János angol tudós irta, s arra kér benne, küldenék neki magyar köz népdalokat, majd ő angolra fordítaná és kiadja.
„Házrol házra mint egy koldus járok, hogy valami jót érdekest gyüjthessek össze, cselekedje meg kegyed, kérem.” Ez áll, kedves rendei között.
Hogy ne tenném? Tengereken túl, a magyar névvel.
Eddig kapott magyar könyvei irja, ezek: Kisfaludy, Dayka, Kis, Berzsenyi, Kazinczy, Hébe, Erdélyi muzéum, Fáy, Hasznos mulatságok, Dugonics magyar példabeszédek, Majláth fordításai.
Segítsük, kedves barátom! Somogyban elíg ollyan dalotok lesz. Küldj hozzám néhányat a javábol.
Most két éve Péterváratt jött ki ezen czimü: Literär-Notizen, betreffend die magyarischen und sächsischen Dialekte in Ungern und Siebenbürgen, von Peter v. Köppen, St. Petersburg, 1826, csak 32 lapnyi jegyzetkében azon két magyar köznépi dal, mellyet Köppennek, kérésére, német forditással egyembe, Bécsben adtam által ugy tetszik 1823b. Csak szerencsére csiptem ki egy akkori magyar kalendáriombol Igaz Samunál, s az egyik: Hej juhász bojtár! hol a juh? Mért vagy te ollyan szomorú? ,,Balaton mellett ott a juh, Engemet öldös egy nagy bú” igénkénti magyarázatában is meleg mosolyt fakasztott a muszka keblében, mert az, nem éjszaki volt. Ha „Balaton mellett, ott,” illy dal zeng, és több is, csak hamar ide vele. Bowring el fogja nyomni Kölcseynek azon véleményét, hogy a magyarbol eredetileg nem szakadott ki poétai lehelet. Illyes mit nem a német góth-ablakon keresztül kell hallani, hanem a vérmes kun legénytöl, ki félre csapja túri süvegét s bal tenyere végével sarkantyuja tarajába kap. Hogy logikai eszmesor nincs minden magyar népdalban? S osztán. A gondolat hézaga köztt nincsen-e? mérész villanás. A német feszesség dragonyost öltöztetett, a keleti suhamlás huszárt és magyar királyi testőrt.
Isten veled. Nyájas dalt, balatoni dalt a pirosposgás magyar leány ajakárol, kedves angolomnak, a szőkének, kinek én, mivel németül roszul ira hozzám, inkább rosz angolban azt feleltem, hogy minekutána a német, sem az ő nyelve sem enyém, levelezzünk inkább egyinkén a magáén. Ki fogja enyémeket javitani gróf Széchenyi István, mint ezt is tevé, mert ő, ugyan angol.