Mikla, Febr. 28. 1822.
Széplelkü Gróf!
Akki a Szerentse’ kényes ölében, a nagyvilág’ tsábító örömein annyira fellül tud emelkedni, hogy a fényes palotákban is a szent természethez vissza tér s a magány’ isteneivel enyelg; az minden bizonnyal kebelébe viseli az örök Harmonia’ angyalát, ki őtet a jelenvalóbul kiragadja s az örökkévalónak általadja. Nagyságod az én legifjabb leg együgyübb érzelmü dalaimat kedveli és ditsőíti; jele hogy Nagyságod szépérző naiv lelke még egészen a vidám s áldott természet’ emlőjin tsügg; s az a müvészi könnyüség, melszerínt ezen gyenge érzelmeket zengi, az a férfierővel telles energiás beszéd, melszerínt a magyar haditántz szellemeit ömledezi, eléggé bizonyítják, hogy Nagyságod a szépnek mind a két nemeit érzi és birja s következőleg a Gratiák’ fölkentjei közé tartozik.
Egyéberánt pedig különesen örvendek azon, hogy Nagysagod töbnyire a Költsey által ugy nevezett gyermeki gyomaimat tisztelte meg! De örüljen Nagyságod is, mert ezzel nyilván megmutatta, hogy ép izlése távul van a góth iztelenség sentimentalgrimasszaitul s a gyermeki érzést, a gyermekes érzékenykedéstül meg tudta válosztani.
Én mast egy kis Poetikán dolgozván, helet találtam a magyar mu’sikára és tántzra is kiterjeszkedni. S mivel én ezeket végtelen nyomatéku dolgoknak nézem, kérem Nagyságodat, ha tud oll érdemes Hazafiakat, kik e részben figyelmet és említést érdemelnek, méltóztasson tudtomra adni, hogy a nemzetiség, a mint lehet, itt is elevenítessék. De van még egy más alázatos kérelmem is, az t. i, hogy azon Költsey ellen irt, hypochondriás
*hypochodriás [th. emend.]
Antirecensiómat vegye Magához Nagyságod a T[udományos] Gyüjtemény’ redactiójátul s küldje azt nékem vissza, hogy elégethessem, vagy legalább tartsa addig Magánál, mig Budára mehetek s udvarlásomat meg tehetem. Mind ezek mellett pedig leg alázatosabb esdeklésem az, hogy szegény reducáltatott expoeta collegáját zárja Nagyságod ezután is kegyeibe tisztelje meg tovább is nagy betsü leveleivel.
Nagyságodnak lekötelezetje
Ber’senyi Dániel mp