Tisztelt Kedves Barátom!
Horvát András Barátomtól ujra néhány exemplárt kapván a’ magyar Theatrom eránt ki adott Verseiből, íme kedves Barátom sietek abból eggyel neked kedveskedni. Szerzője édes Attyának Augustus elején történt halála miatt a’ fájdalomtól annyira le-nyomattatott, hogy egészsége-is meg-bomlott. Én a’ mennyire lehet iparkodom őtet vígasztalni. Leveledet, mellyben Odáimat recenseálod még nem kaptam, a’ mit én felette sajnálok; mert tudom, hogy azok által nem kevésé ismerném meg hibáimat, holott egyenes szívűséged azokat tartózkodás nélkűl terjesztené barátja eleibe, ’s én előttem ez becses, valamint gyűlöletes a’ fondor hízelkedés. Nitschnek javaslott Munkájára már adtam Commissiót alig várom, hogy meg-kaphassam; még eddig Batteux vala kalauzom. – Horvát András Vitkoviccsal
*Vitkovicssal [th. emend.]
meg akara látogatni, a’ mint utolsó levelemben tudtodra adám, hogy kit munkáidban imád személyessen tisztelhetvén meg-ismerhessen, de a’ mint a napokban írja, Vitkovics nem tudom mi okból el-maradott, ’s így már most nehezen lesz utjokból valami. Élly frissen! Szerencséltesd mentűl előbb leveleddel a’ te híven tisztelő
Iváncz Augustus 30kán
1815
Barátodat Eleket mp
Döbrenteynek küldöttem néhány ódákat, ’s ő azzal becsűlt meg, hogy a’ prænumerátiót tőlem el nem vette. Hogy én-is meg mutassam eránta hálás indúlatomat, ez után a’ miből lehet, szaporíttani fogom én-is a’ Muzeumot. – Tatayt ide a’ Grófhoz édesítettem, fogadása szerént szűnnapjait itt fogja tölteni. –