HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Berzsenyi Dániel levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Helmeczi Mihálynak
Nikla, 1814. május 15.
Mikla, Maj. 15dik. 1814.

Kedves Barátom!
A Mondolatot nagy nehezen meg kaptam s meg olvastam. Igen helyesen itélsz róla. De minthogy bolondságai közé sok igazságokat is kevert, méltó lesz azt meg rostálni ne hogy az arany a’ salakkal elvettessék. Ha ki tanultad Szerzőjét, kérlek add tudtomra minél előbb, hogy, ha kedvem jön a’ feleletre, helyesebben felelhessek.
Verseim kiadásával ne siess, engedj időt hogy én azokat még egyszer ki egyengethessem és valamivel meg bövíthessem. – Vedd mast ezen Epigrammát ’s ha tetszik Néked és Kulcsárnak, tegyétek az Ujság elibe:

Napoleon.

Nem te valál*
te <mag> valál
győző, hanem a’ kor’ lelke szabadság,*
lelke <’s>
szabadság
Mellynek zászlójit hozta dicső sereged.
A’ népek fényes csalatásba merűlve imádtak
’S a’ szent emberiseg sorsa kezedre juta.
Am de te azt tündér kényednek alája vetetted,
’S Isteni pálmádat valtja tövís koszorú.
A’ melly kéz felemelt, az ver mast porba viszontag,
Benned az emberi nem űgye boszúlva vagyon.

Medárdusra reménylem meg foglak látogatni. Addig is élj szerencsésen tisztelt ’s szeretett Barátom ’s ne szünj meg erántam az előbbi baráti hajlandósaggal viseltetni. – Köszöntöm Siskovicsunkat ’s minden egyéb Pesti Barátinkat
szíves tisztelőd ’s barátod
Ber’senyi Dan[iel]