Nagy gyönyörüséggel olvastam ódáidat, mind azt mellyet Kazinczynkhoz írtál, mind azt mellyel engem megtiszteltél. Valóban Te ugy kezdesz a’ mint kevesen végeztek. Ezt mondta Kazinczy ezt mondom én is. Te el-fogod érni azt a’ czélt mellyre én törekedtem. De ara[!] kérlek, hogy pállyádon ne
*nen [sh. emend.]
engem válasz mesterednek, hanem azt a’ nagy elmét… Horatiust kinek én is csak egy erőtlen tanítványa vagyok ki mind eddig Lirának egyetlen egy ’s utól érhetetlen mestere. Gondolod hogy Horacziust értem. Ezt tanuld szünet nélkül, ezt soha kezeidből le ne tedd. ’S minthogy a’ leg nagyobb genienek hasznos ’s szükséges is néha az út mutatás, szerezd meg magadnak ezen könyvet:
Paul Fridrich Nitsch Vorlesungen über die oden des Horaz. Ennek én igen sokat köszönhetek, noha midőn ezt megkaptam, már akkor Horátznak minden szebb odáját könyv nélkül tudtam. Ez olly egyűgyüen ’s világosan fejtegeti ’s érezteti Horatiusnak szépségeit, hogy azt haszon nélkül olvasni nem fogod … Kedves Barátom! a’ lelkeink rokonok, ezt látom minden betüidből s következésképen nincs arra szükségünk hogy barátságunkat cifra complimentumokkal kezdjük ’s kölcsönös szeretetet hizelkedve kérjünk és és ajánljunk.
*ajáljunk [sh. emend.]
A’ mi barátságunkat a’ Természet … K[edves] B[arátom] a’ mi lelkeink, minket a’ természet vezet öszve ’s nincs arra szükségünk hogy barátságunkat czifra complimentumokon épétsük kölcsönös szeretetet hizelkedve kérjünk és ajánljunk. A’ mi barátságunk a’ legszebb ’s legszentebb alapon készűlt s nincs egyéb hátra hanem hogy hajlandóságunkat kövessük s egymással minthogy egyébként nem lehet levelek által társalkodjunk.