Kedves Barátom!
Sietek tudtodra adni ama’ megtiszteltetést, mellyre téged Erdély méltatott:
Kenderesi Mihály Kormányszéki Tanácsnok ezeket írja nékem minapi levelében felőled:
A’ derék Berzsenyi valóban dicső lépésekkel hatott fel a’ Magyar Koszorúsok’ sorába lanti dalok között, ’s virágos ösvényeken – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Theatrum egy pompás nagy és erős épület, valamivel nagyobb a’ Bécsi Leopoldstadtinál, már készen vagyon, most a’ belső készületeken dolgoztatunk, kivülről egy szép márványköven, úgy határoztuk, hogy ezen megaranyzott igék legyenek:
Győztem! lerázták czombjaim a’ fövényt
Izzadt fürteimen szent olajág lebeg.
Nevem’ kivívtam mély porából,
’S általadám Maradékaimnak. –
Tudósítsd eziránt Berzsenyit, hadd lássa azt, hogy Erdélyben is szeretjük azt a’ mi szép, és az érdemet tisztelni tudjuk is, akarjuk is.
Ezeket mindeddig híven lemásolva Kenderesi’ leveléből írám. Örvendek Édes Barátom! ’s örvendünk mindnyájan, kiket hozzád szorosb kötelek csatlanak e’ dicsőségednek. Örvendj Te is, ’s érezd Tenbecsedet, mert így Tebenned a’ Nemzet’ Nyelve is meg van dicsőítve. – Élj boldogúl ’s szeresd
November’ 20dikán 1813
Igazszívű
Helmeczidet