Kedves Atyám Uram!
A’ szegény Jakab mostanában nálam tartózkodván nem akartam levél nélkűl ereszteni, kitől is örömmel értettem, hogy jó egészségben hagyta Atyám Uramat ’s hogy mast is abban találja szívből kívánom. Mi egészségben vagyunk. Gyermekeim eleget zaklatnak, hogy vigyem fel őket Atyám Uramhoz ’s ha ezen fiúi ’s egyszersmind atyai kötelességemet elmúlasztom, higyje Atyám Uram hogy nem hidegségem okozza.
Az új házamban ugyan már bennlakom, de még mast sem kész egészen. Ez az épűlet, melly csak négy szobából és konyhából és kamarából áll ’s nagyobb része már többe kerűlt tíz ezer foríntomnál ’s csak nem dugába döntötte egész gazdaságomat. A’ tavasz itt olly száraz volt ez idén, hogy miólta ezen jószágomat bírom még olly kevés szénám nem volt mint mast. A gabonák szépek, de én az építés miatt igen keveset vethettem ’s következés képpen keveset is fogok aratni. Azonban az én ideális épűletem és gazdaságom egy kevésé jobban megy; mert munkámnak nyomtatására és képemnek érczbe metszésére nagy summa pénzt adtak öszve Báró Barkóczy László, Helmeczy Mihály ’s más tizennégy Nevendék Papok a’ Pesti Seminariumban. Egy kis dalom pedig Gróf Bethlen Ádámnénak kezébe jútván, ugy meg szerette azt ezen Erdélyi nagyfényű Dáma, hogy azon darabomat, mellynek Melancholia a’ czimje, az ő igen szép anglus kertjének egy grottájában kőre vésette.
Kedves Atyám Uram illy temjéneket illy megtiszteltetéseket még Magyar Író nem kapot! Az illyekkel dicskednem Atyám Uram előtt nékem szabad és kötelesség is, mert én kívűlem ennek senki inkább nem örűlhet mint Atyám Uram.
Feleségem és gyermekeim csókolják Atyám Uram kezeit, én pedig fiúi szeretettel és tisztelettel maradok
Kedves Atyám Uramnak
Mikla, …. Juli
1812.
engedelmes fija
Bersenyi
*Berzsenyi [emend. PN alapján]
Dániel